Pár tanácsot szeretnék kérni, nem bírom elviselni magamat!?

Úgy érzem az egész életemet a balsors vezeti,gyerekkoromtól kezdve utáltak az emberek,iskolában a tanárok,soha nem volt az életemben egyetlen olyan barát,aki szeretne,csak az érdek vezérelte mindet. Szegény családból származom,anyámékat se értette meg igazán senki,egy családi barát nincs aki segíthetne valamiben. Rokonok mind elfordultak. A párkapcsolataim katasztrófa. Soha se voltam még szerelmes,akit szerettem volna az nem viszonozta. Most 24 éves vagyok. Próbáltam nyitott lenni mindenki felé,én segítőkész jó embernek tartom magam,és közvetlen vagyok,de már nem remélek semmit. Egy nap elhatározom hogy igenis boldog akarok lenni,és mindig padlóra küld valami. Már nincs is kedvem emberek közé menni,mert attól félek hogy mind kiröhög,meg utál azért mert észrevettek bennem valamit,ami nem tetszik. Sokszor csak ülök a 4 fal között,egész nap az ágyban lennék,így legalább biztonságban érzem magam. Rettegek attol ha kapcsolatot kell teremteni,mert egy lúzer vagyok semmi más. Akárhányszor elmegyek egy boltba vagy máshova körülöttem az emberek látom hogy tiszta szerencsétlenek,leejtenek dolgokat elesnek,rám lépnek,és én is mindig kiejtek valamit a kezemből,eredendően szerencsétlen vagyok. Már előre stresszelek ha egy idegenhez odakell menni és beszélgetni vele,vagy ismerkedni. Sokat sírok,és szerintem depis is lettem. Van most egy barátom,akibe nem vagyok szerelmes ,ő is mint minden barátom azt szajkózza hogy nem vagyok képes semmire,mert ilyen vagyok,eredendően lúzer.

Nem merek dolgozni sehol,mert ott is csak kiröhögnének. Ebbe a félelembe élek,nem tudom hova fog ez fajulni,próbálok persze boldog lenni,de úgy érzem nem tudom önmagam adni sehol és senkinek. Mindig szerettem volna a társaság középpontja lenni,sok baráttal,szeretek nevetni viccelődni, érzelmes lenni,olyan szerelemről álmodnék,ahol én tényleg bele vagyok esve a másikba és minden vágyam hogy láthassam.De sajnos mind csak illúzió,mert senki nem akar belém látni,ahelyett inkább furcsán néznek rám,mintha nem is evilági lennék.

Mi lenne a megoldás,ti mit tennétek a helyemben?

Én úgy érzem,hogy már nincs visszaút. :(