Nem féltetek a középiskolás éveitek előtt?

Na hallod, ugyanebben a helyzetben voltam én is.

Először is ne izgulj, ne görcsölj. Tudom, nehéz megvalósítani, de könnyű kimondani. Azért mondom, mert ha így mész be, akkor a többiek kiszúrhatnak, és te leszel az, akin tesztelni fogják meddig mehetnek el. Tapasztalat. Nálam is így volt az első, de aztán sulit kellett váltanom, ott már magabiztosan mentem be a terembe (belül persze f*stam)... jelenleg végzős vagyok ebben az iskolában.

A buszozásról pedig annyit, hogy nem annyira szörnyű, persze ha bírod a tömegnyomort (már ha arrafelé van). Ha nagyon félsz, sulikezdés előtt kérj meg valakit, hogy kísérjen el a jövendőbeli sulidig, meg vissza, amikor pedig lesz szabadidőd, akkor egyedül is tedd meg ezt az utat, de úgy, hogy ha valami gikszer jönne be, tudj szólni valakinek.

Amikor meg élesben fog menni, akkor meg már nem lesz semmi probléma.

Beállok a sorba: én is paráztam kicsit gimi előtt. Általánosba a lakóhelyemen jártam, 8 éven keresztül ugyanaz az útvonal, ugyanazok az emberek, ugyanazok a tanárok... aztán a gimivel jött a környezetváltozás: új emberek, idegen tanárok, idegen suli, buszozás. Nem egyszerű a váltás. Ráadásul ismerősöm sem volt. A buszozáshoz pár hét alatt hozzászoktam, az osztály is összekovácsolódott fél év után kb, 1. év végére már aztán jó kis közösség lettünk. Féltem az elején, nem találtam a helyem, kényelmetlenül éreztem magam. Aztán ahogy megismertem a tanárokat, osztálytársakat, ez egyből megváltozott.

Ezután jött a fősuli, lakóhelyemtől jóóó távol, koliba költöztem, de ezt sokkal könnyebben vettem, nem is féltem egyáltalán, közvetlen voltam a kezdetektől fogva mindenkivel, feltaláltam magam. Tehát egyáltalán nem tapasztaltam azt a fajta félelmet, mint a gimi elején.

xD Hát én paráztam mint a retek, pedig 4-5ös tanuló VOLTAM..

De sajnos felvettek oda, ahova jelentkeztem. Így ide kellett járnom. Hát volt miért aggódnom, mert minden be is következett! Egy ilyen retek suliba kerültem, ahova 2000 diák jár akkora a suli, hogy külön szárnyakat/épületeket neveztek el, szinte minden napos volt az eltévedés.. Nem találtam rendes barátokat, csak ellenségeket de azt dögivel! Ki nem állhattam az osztályom, depresszióba estem stb..

És tádám 10. még csukott szemmel is elközlekedek a suliba, egy csomó haverom van, az ellenségeimet meg leszarom így ők mégjobban utálnak, de ez tök jó érzés.. Igaz mindenből bukásra állok és az összes tanár utál, mert oltok gyereket/felnőttet egyaránt. Hát nem kell parázni, lehet eleinte rossz lesz, de aztán megszokod, vagy elmész másik suliba.. De ugye az nyer aki mer, én mertem maradtam még 1 évet, és ez életem legjobb éve.. :)