Hogyan koptassam le azokat, akik azt képzelik, jobban ismernek, mint én magamat?

Elemzik, hogy vajon miért hiszem azt, hogy én azt érzem, amit, vajon hol lehet az önhazugság, hol érthetem félre magamat.

Ha már fapofát vágok, már közlik, hogy stresszes vagyok.

Ha stresszes vagyok, akkor közlik, hogy ez van, és persze diagnosztizálnak, hogy szerintük ezért és ezért, és természetesen nem azért, ami miatt én annak érzem magam.

Már volt, hogy közölték, hogy azért röhögtem sokat, mert ideges voltam. Jó, ebben még lehet valami, de az esetleges idegességem okát már nem jól tippelték meg. Természetesen nem hittek nekem.

Legutóbb találtak egy ősz hajszálat, és azon ment a téma, természetesen megint nem nekem volt igazam...

Mindennek az az oka, hogy elvont, furcsa vagyok.

Sok dologgal kapcsolatban homlok ellenkezőek az érveim és az érzéseim, mint az átlagnak. Nem nüansznyit tér el, homlok ellenkező.

Ha megpróbálnám megmagyarázni, nem is értenek, és amúgy én se őket.

1. Ha nem vagyok határozott, akkor folytatják.

2. Ha határozott vagyok, közlik, hogy bunkó vagyok.

3. Ha ott hagyom őket, ugyan abbahagyják, de következő alkalommal folytatják...

Már félek bizonyos emberekkel találkozni, mert nem tudhatom, hogy egy fokkal sápadtabbnak látnak majd (majdnem mindig sápadt vagyok, mert enyhén kreol vagyok, de pont annyira, hogy pirospozsgás ne lehessek, de színem se legyen :D), vagy talán a karikáimat látják fél milliméterrel nagyobbnak (mindig vannak karikáim és én is figyelem, mióta "beszólogatnak: fényviszonytól függőek...).

Vagy akár elgondolkozom, épp fapofát vágok, és arra tesznek megjegyzést.

Ha nem arra, hogy sokat nevetek...

Szerintem segíteni akarnak.

De ezzel azt érik el, hogy

1. még jobban csökken az önbizalmam,

2. még több betegséget képzelek be magamnak (hipochonder vagyok),

3. egy-egy beszólás után napokig, vagy hetekig azon gondolkozom, mit csinálok rosszul, amiért stresszes lehetek.

Azt kellene megértetni, hogy ezzel nem segítenek rajtam, én máshogy fogom fel, úgyse értjük meg egymást, én tudom, mi a jó nekem. És igen, stresszes vagyok - bár harmada annyira, mint hiszik és nem azért, amiért hiszik -, de ha hinnék magamban - aminek egyik lépése, hogy ne "szóljanak be" -, akkor már jobb lenne!!!!