Miért érzem úgy hogy?!?! Többi lennt.

Az a lényeg, hogy ne sajnáld magadat amiért korán kell kelni és buszozni, ne másokhoz méregesd magad, hanem saját magadhoz. Arra kell törekedned, hogyha elvégezted a sulit, ez jobb legyen, pl. közelebbi munkahelyet találni, vagy biciklire/motorra/kocsira gyűjteni, hogy ne kelljen buszoznod.

Nekem sokszor volt olyan, hogy reggel alig bírok elindulni otthonról. Aztán arra gondolok, hogy bent már milyen jó lesz (én is nagyon évezem a munkám és kiváló kollégáim vannak), aztán meg rájövök, hogy igazából ahhoz nincs kedvem, hogy megküzdjek a boltban a lökdösődőkkel, udvariatlanokkal, aztán meg a buszon nyomuljak - de a nagyvárosi életnek ez a velejárója. Sokszor a mindennapi kis csaták megvívása a legfárasztóbb. Most már gyalog tudok dolgozni jönni mert közelebb költöztem, de amíg buszoztam, igyekeztem elterelni a figyelmem jó dolgokkal: néztem a várost, a Duna napi vízszintjét, próbáltam kitalálni, ki hova igyekszik, újságot olvastam, ilyesmik. A buszozást nem szükséges rossznak fogtam fel, hanem az élet velejárójának.