Ugy erzem, jogos a sertodottseg. Ti hogy gondoljatok? (lennt)

Figy, az én "barátnőm" is ilyen. Voltam olyan szerencsés, hogy két hetes európai körútra mehettem, szinte ingyen. Bejártam Németországot, Belgiumot, Franciaországot, Angliát és Írországot. Többszáz képet készítettem, többek között Londonról, a Stonehenge-ről, Calais kikötőjéről, az angol partokról, az óceánról, a Brugge-i csokiüzletekről, a csodálatos ír tájakról... A szuvenír belga csokit még elfogadta, de az élményekre már nem volt kíváncsi. Egy pillanatra nem kelt fel a számítógép elől, arra nem vette a fáradtságot, hogy helyet csináljon nekem, hogy esetleg leülhessek. Elkezdtem neki mesélni, de pár perc múlva félbeszakított azzal, hogy ő otthon dolgozgat a twilightos weblapján, meg hogy összeveszett a társszerkesztőjével, meg még mit akar a fórumra... A kéthetes európai körutam nem érdekelte.

Tavaly kb. ugyanezt eljátszotta, egy napját volt hajlandó rámszánni, és elszakadni a twilightos baromságaitól. Kimentünk a strandra, de 5 perc múlva már az Edwardról meg a Jacobról mesélt, pedig direkt megkértem rá, hogy ezt a témát legalább egy ideig hanyagoljuk. A nap fénypontja az volt, amikor a fórumos "barátai" elkezdték hívogatni, hogy hol van már.

Mivel tavaly óta sem lett okosabb, és most már egy rövid sétára sem lehet lerángatni, én ezennel HIVATALOSAN is lemondok róla. Ezért csak addig viseltem el, mert különösebben nem viselkedett sértő módon, nekem meg nincsenek sok barátaim, és egyedül nem szeretek kimozdulni. Viszont azután a hiszti után, amit pár napja levágott nekem, miután fel merészeltem hívni, én meg nem vagyok képes őt megérteni. Kikapcsolták náluk a netet, és még mindig nem képes elszakadni a rohadt számítógéptől.

Ha valakinek ez tanulsággal szolgált, akkor annak egészségére, én még nem tudom, mit gondoljak. Itt állok 18 évesen, és nem tudok elmenni bulizni, mert nincs kivel. Biztos velem van a baj, amiért lusta disznókat szerzek mindig barátoknak, de nem mondhatják, hogy nem próbálkozom. Kérdező, ha a te "barátnőd" is ilyen csodálatosan aktív, akkor ne vesztegesd tovább az idődet. Írhatsz még neki párszor, csak hogy elmondhasd magadról, hogy te megpróbáltad, de egy ilyen kapcsolatot nem kell fenntartani.

És persze nálunk is ugyanez megy... Én mondhatok akármit, az ő kis internetes dolgai mindig fontosabbak, még akkor is, ha nem vágom, ki az a Jacob. Nem zavartatja magát. Te se zavartasd magad, és azt ajánlom, ha hazaérsz, ne is vesződj azzal, hogy meglátogatod. Ha kíváncsi, majd jön ő. Talán. Egy hónap múlva. De csak azért, mert éppen arra volt dolga.

Szia megint,

teljesen ugyanaz a helyzet, amit leírtál. Teljesen tőle függök (vagy függtem), mert nincs más, akit elhívhatnék valahova. A feszültséget hogy dolgoztam fel? Háát, leginkább sehogy. Egyfolytában kiborít, és én is kiborítom magamat. Mindig megfogadom, hogy oké, nem megyek többet hozzá, de végül mindig muszáj. Ha meg tényleg nem megyek, akkor ő jön, kb. két hónap múlva. És olyankor tök normális, és én meg elképedek, hogy jééé, rájött, hogy nem jó egész nap otthon ücsörögni. Csak aztán pár perc múlva rátér a lényegre, hogy nincs nete, ezért unatkozik, és hogy mennyire összeveszett xy-nal, és nem volt kinek hisztiznie... stb...