Már nem köt le, nem érdekel semmi, amit eddig csináltam. Miért?

Még általánosban láttam a többieket, hogy mindenki sportol valamit, aki nem az is ért valamihez, de ahhoz nagyon. Én sosem értettem igazán semmihez, de nagyon is ki akartam tűnni a tömegből. Elkezdtem judozni, már 4 éve űzöm a sportot. Most pár hónappal ezelőtt rádöbbentem, hogy ez nekem nem megy, ezért elkezdtem birkózni, hátha ott nagyobb lesz a sikerem, de a judot nem hagytam abba, anyámék nem értenék meg. Mostanság pedig úgy érzem ez sem érdekel, nem vagyok erős, ügyetlen vagyok, a küzdősport nem nekem való.

Észrevettem azt is, hogy a suliban sem teljesítek valami jól. Versenyekre rendszeresen járok, kitűnőként végeztem az első osztályt középben, általánosban mindig megvoltam 4 egész felett. De versenyeken, főleg csapatjátékban olyan, mintha semmihez sem értenék, mindenki csinálja a dolgát észre sem vesznek, próbálnék hozzászólni a témához, de semmi nem jut eszembe soha, ezért kiközösítettnek érzem magam, pedig valójában nem tartanak annak, de igazán barátnak sem.

Szeretek programozni is, ezért kb. fél éve már azzal is foglalkozom, csupán az a baj, hogy a suli miatt nem sok időm van, de továbbra is érdekel, és úgy gondolom ez lehet a jövőm is.

Ha már itt tartunk, a családtagjaimmal nem ápolok jó kapcsolatot, mindig is kiestem a körükből, folyton más érdekel, mással szeretnék foglalkozni, és már régóta keresem a választ a kérdéseimre (van, hogy meg is találom), ezért előfordul, hogy van, mikor megmagyarázok dolgokat a szüleimnek. Apám az el is ismeri, hogy lehet, hogy igazam van, de anyám az puszta filozófiának tekinti, nem érdekli amit beszélek, szerinte hülyeség, holott próbálom elmagyarázni neki, hogy ez így nem jó, amit csinál. Sokszor összeveszünk emiatt, ezért már nagyon költözni szeretnék.

Diszkóba nem igazán engednek el, szeretek bulizni, de nekik nincs pénzük, hogy adjanak, nekem meg nincs, hogy elmenjek, próbáltam már mindent, dolgozni is, de mindig másra kell, van, hogy elveszik tőlem, mert nekik nincs.

Másrészt, barátom sem olyan sok van, nem találok hozzám hasonlót, van akivel jóban vagyok, hívnak bulizni is, de a stílusunk különbözik, teljesen, nincs senki, akivel együtt tudnék dolgozni.

Kreativitásom nem sok, próbálok igazából magamban kreatív lenni, néha úgy érzem vannak jól sikerült munkáim (versírás, rajzolás, programozásban problémamegoldás, jegyek, stb.), de mások soha nem értékelték igazán, ezért van, hogy elmegy a kedvem az egésztől, vagy csak magamban írok valamit, mindent ami bennem van, és azt jól eldugom, és magamnak értékelem.

A lényeg. Nem látom az életem értelmét, célját, nincs társam, úgy érzem nem értek semmihez, a helyzetem pedig zárt, van, hogy hónapokig a szobámban vagyok sulin és edzéseken kívül, mert nem tudok senkivel semmit csinálni.

Nagyon szeretném, ha valamit elismernének, hogy ezt jól csinálom, ebben profi vagyok mindenki felett a környéken és hozzám fordulnak, de szeretnék társakat is, barátokat, de főleg egy barátnőt, aki úgy szeret, ahogy vagyok. Mit tudnék csinálni? Szökjek meg itthonról és csak enni és aludni járjak haza? Keressek több hobbyt? A sulit hagyjam a francba úgysem érdekel az egész, és éljek saját tehetségemből?

16/F