Jogosan érzem azt, hogy már meg kéne halnom?
Semmi sem tetszik az életemben, mindig mindent tönkreteszek (ha pohár akkor eltöröm), elrontok, ami a kezembe kerül. Egy béna nyomoréknak érzem magam, de szerintem az is vagyok.
Jobbnak érzem, ha már nem volnék, vagy ha meg se születtem volna. Nem hiszem, hogy azoknak akik szerettek olyan problémát okozna ez, esetleg nem lenne kivel ordítani, csúfolni stb.
Mellesleg még kövér is vagyok, sehogyan sem tudok lefogyni és a családom is "segít" azzal, hogy hiába kérem, hogy legalább teret adjanak, de a krémes, rétes, meg túrós tészta nem épp a legjobb módszer erre, márpedig mindig található a hűtőben és nem érdekelnek a dumák, "Attól, hogy ott van..." meg "Nem kell megenni" ha ott se lenne, könnyebb lenne.
A tanulás sem úgy megy, szüleim hajtanak, mint egy lovat, de semmi eredménye, kín szenvedés nekem a suli, mert még a hajtástól sem vagyok 5-ös. És a készségtárgyak sem javítják a bizonyítvány átlagát.
Nem is az a legfőbb gond, hogy hajtanak, hanem hogy brutálisan tudnak veszekedni velem és egy kicsit sem érdekli őket az, hogy nekem mi bajom is van. Apám mondja állandóan: "Olyan vagy, mint anyád", anyám meg: "Olyan vagy, mint apád". Istenem, akkor minek kellett megszületnem?
Mindenki csak bánt és okuk is van rá, de nem tehetek róla, hogy ilyen béna vagyok. Egy olyan nyomorék vagyok, akin nincsen kimutatható betegség. Én magamtól vagyok olyan, nem betegség miatt.
Amíg folyamatosan ezzel tömöd a fejed addig nem is fog változni semmi, azt kell hogy mondjam hogy a kamaszkor egy kiválasztódás és az emberek csak nagyon csekély része hullik el. Akik a saját nyomorúságuk miatt nem tudnak átvergődni rajta. Azt mondom lazíts, minél jobban erőlteted annál nehezebb lesz. Nem kell hogy 5-ös legyél, nem kell hogy vékony legyél... Tedd meg ami tőled tellik és ennyi.
Ki fogod nőni. Egyébként meg sajnálom, hogy ezt kell mondjam de gyenge vagy. Mindég minden könnyebb lenne, ha bla bla bla... hát az élet k*rvára nem könnyű, nézz szembe vele.
Nekem is volt számtalan olyan éjszakám, hogy de jó lenne ha reggelre 50kg lennék nem 80... Aztán belefáradtam, hogy a lelkem erős de a testem egy sz*r ezért kezdtem el káposztát és zöldségeket zabálni és minden este futni és tornázni...
Nincs kifogás... mond el a szüleidnek amit érzel, hogy egy cafatnak érzed magad és ne érdekeljen mit dumálnak határozd el hogy te fogyózni fogsz a réteseiket meg tegyék oda ahova ... tudod. Vállalj diák melót és vedd meg magadnak a kajádat... A te életed még nem olyan nehéz mint amilyennek hiszed.
Az előző válasz szerintem tökéletes. :)
Egyébként meg igen, számos kamasz érez ilyet. Azért van, hogy összeszedjék magukat, mivel kamaszkorban az emberben akár hisszük, akár nem, dúlnak az önfejlesztő energiák, mint az állat! Az is ennek a tünete, hoyg időnként úgy érzi az emebr: egy nagy szar. Pont azért érzi így, mert a bennük dúló energiák csak arra várnak, hogy az akarat nyomja már meg azt a rohadt gombot és akkor ők elszabadulnak és elkezdik fejleszteni az embert! Nyomd már meg Te sügér, ebben a korban tudsz a legtöbbet fejleszteni magadon, mert ez az egész kor arról szól, hoyg kialakul a Te király éned!
Szóval: ne magadon siránkozz meg cseszögess másokat, hanem adj zöld utat az újonnan jövő energiáidnak. Ha a kilátásban van egy másik tetszetős nemű egyén is, akkor se azt reagáld, hoyg úgyse tetszem neki, nagy nyomorék vagyok, mert ez csak az első lépés. Erre azt mondják a hormonjaid: igen, bakker, de mi azért termeljük a plussz energiát, hogy olyanná tegyünk, ami tetszetős a másik nemnek! Szíved választottjáért bezsákolsz a göncölszekérbe is, bakker, csak kezdd el!
Hidd el: soha nem lesz annyi energiád az önfejlesztésre, mint kamaszkorodban! MInden msá korszakban kismillió másra forgácsolódik szét az energiád. Nézd meg: pont azok leszenk hihetetlen mértékben önpusztítóak kamasz korukban, akik ezt a böszme energiatartalékot nem tudják jó útra fordítani. Aki viszont önfejlesztésre fordítja, abból király ember lesz ebben a korban!
Vannak hobbik, de nincs rájuk mindig idő. Kötelező a diákmunka (összesen 50 óra), anélkül az érettségi se lehet meg, annyira nem is zavar, simán letudom.
Nem akarom túl lazára venni a dolgot, és igyekszek mindent megtenni a célokért, de mérlegelek is, viszont visszavenni nem akarok, ha nem muszáj, így is elég laza vagyok, csak gyenge.
valszeg tizenéves vagy.
az sajnos olyan mint egy betegség...ki kell várni a végét :)
Viccet félretéve együtt érzek veled!
Úgy néz ki ki kell találnod magad magadnak.
Azt ne felejtsd hogy minden élet VÉGTELENÜL értékes. Fingod sincs még milyen nehéz összehozni egy ilyen életet, ráadásul amikor megtervezted 100x tisztább volt a tudatod.
Szeressd magadat mert Isten egy cseppje benned van és az a csepp téged Istenné változtathat. Ez nem teória! Ezek a tények.
Ja és képzeld el azt milyen szeretnél lenni, ne hallgass senkire, kezd el apránként. Vacsit hagyd el. Sportolj. Végezd el a leckét. Keresd meg azt ami feltölt, légy túlélő és kerüld a konfliktusokat.
Közben vedd kezedbe a gondolataidat és az érzelmeidet: próbálj pozitívan gondolkodni, ne hagyd hogy a negatív érzelmek elhatalmasodjanak és tudatosan helyettesítsd be pozitív érzésekkel, képekkel, ebben légy kreatív. A pozitív gondolatok és érzelmek szép lassan felhigítják a teret körülütted, ez minimum hónapokig tart de nincs más út...
Lassan rájösz hogy a gondolataid és az érzelmeid határozzák meg kis időtolással a fizikai valóságodat is....ekkor kezdődik a nagy kaland! :)
T :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!