Most jogosan van lelkiismeret furdalásom?

A baráti és ismerettségi köröm, legtöbbször nekem szól, ha van valami problémájuk,mert szívesen segítek nekik. De én megelégeltem, hogy nekem is mostanában rengeteg gondom van, és ha a "barátaimnak" megemlítem, akkor abszolút nem érdekli őket. Semmiféle segítő szándékot nem látok, látszik rajtuk, hogy alig várják, hogy befogjam már, vagy más legyen a téma, ezért inkább már nem is szoktam nekik semmi ilyet említeni. Elég ritkán fordult pedig elő, hogy megakartam beszélni valami gondomat.Egyszerűen elegem lett ebből, hogy ez ilyen téren ennyire egyoldalú, és mostanában én is többször semmit nem reagáltam arra, amikor nekiálltak nekem panaszkodni, hogy mennyire elegük van ebből-abból, vagy éppen az életükből... Nem azért, mert elhatároztam, hogy nem fog érdekelni, mert már pár éve ez megy... de egyszerűen annyira rossz hangulatban vagyok, hogy akármennyire akartam, semmit nem tudtam tanácsolni nekik, leginkább azt mondtam volna, hogy hagyjanak mert nem érdekel, valahogy. Észrevettem hogy eléggé nem tetszik nekik ez a dolog. Nekem meg teljesen lelkiismeret furdalásom van, hogy bíznak bennem engem éppen egyáltalán nem érdekelt bajuk. De elgondolkoztam rajta, hogy biztos, hogy nekem kell emiatt az egész miatt még rosszul is érezni magam?