Már nagyon unalmas, hogy az önbizalomhiány akadályoz mindenben, mit tehetek? 18F

18 éve nincs barátnőm, se csók, se semmi, még, ha 100%-ig biztos vagyok benne akkor sem mertem lépni, és ez van évek óta. Pedig nem vagyok egy csúnya gyerek, sőt.. De, nem csak ebben a "témakörben", hanem sportolok is, és arra is kihat, mások is mondták már, hogy megvan minden adottságom, fiatal vagyok, de nincs önbizalmam, semmi baj nincs velem, de ez az egy akadályoz az előrelépésben. Szinte minden reggel, mikor felkelek az jut eszembe, hogy megint mik a problémák, minek keljek fel? Van értelme? Időm nem nagyon van, csak hétvégén.

Iskolában a jobb szemem mindig elkezd rezegni/rángani, akár 2-3 percenként is, erről már olvastam és a stressz miatt van elviekben. Itthon nincs semmi, csak az iskolában csinálja, valamikor azt hittem, hogy befos*k(elnézést a kifejezésért, de így van) úgy tekerte a hasam, mikor az iskola közelébe értem. Semmi jó dolog nem fűz oda, a tanulási stressz, a szar osztályközösség, az olyan megfelelési kényszer anyám felé, amiről tudom, hogy semmi értelme, ilyen például a felesleges megtanulnivaló, vagy, ha már megtanultam, és tudom magamról, hogy kész vagyok, de azért még beleszól, hogy miért ülök a gépem előtt, és miért nem tanulok!? Ott van még az osztályomban egy lány aki tetszik már évek óta, és szinte biztos vagyok benne, hogy én is bejövök neki(olvastam ilyen jelekről, hogy mit csinálnak a lányok, ha tetszik valaki, és jó pár darab igaz rá), de képtelen vagyok lépni.. Most a továbbtanulás is, és az, hogy , hogy fogok érvényesülni, lesz-e munkám, ha fizetni kellesz az iskoláért akkor azt hogy fogjuk bírni stb.. Eléggé unalmas, hogy ilyen kevés öröm van az életemben. Egyébként nem vagyok rossz tanuló, 4-es átlagom van, ezen javítani szeretnék most, tehát nem is kellene rám panaszkodnia anyámnak, de ő már elkönyvelte, hogy nem tanulok.. Ennyi lenne a mondókám. Már azt is mondták, hogy az emberektől félek, az a bajom, de szerintem ez nem igaz.

Unalmas ez így.. Hogyan változtathatnék ezeken a dolgokon, legfőképpen az önbizalomhiányon, mert szerintem az az egésznek a gyökere.