Akik félnek a tűktől, injekcióktól, el tudnák magyarázni, hogy miért?

a fóbia valami olyasmit jelent pontosan, hogy irreális félelem. azt nem tudod elmagyarázni, ami irreális. bármitől lehet, én is félek a tűktől de nem tudom megmondani miért. te félsz valamitől? biztos, mert valamitől mindenki fél.. na és most próbáld meg elmagyarázni. nem sikerülne. :)

attól félek, hogy véletlenül megszúrnak a hegyes dolgok, de ettől nagyon, szóval kerülök minden éles dolgot :SS

Én nem a tűktől félek, hanem a késektől. Rettegek tőlük , mert attól tartok, h kiszúrják a szememet vele. Tudom hülyeség, de ha meglátok egy kést, elkezd a szemem is fájni és "ugrálni"

Én félek a tűtől! Tetoválás szóba se jöhet, a frász kitörne tőle. 5 éves korom környékén hullott a hajam és elküldött az orvos vérvételre. Nem igazán örültem a dolognak, hisztiztem úgy emlékszem, de nagy meglepetésre kaptam egy pofont.. Na, azóta tényleg rettegek a tűtől. Volt, hogy maga az orvos vette le egy vizsgálathoz a vért, amikor beszúrta én elküldtem a k. anyjába.. Utána persze bocsánatot kértem, előtte is szóltam, hogy borzalmasan félek. Nekem addig van bajom, amíg bejut a tű a bőrbe, utána semmi bajom, nem kellemes, de csak addig tart a pánik. Mostanában meg már felnőtt fejjel igyekszem viselkedni, szólok előre, hogy félős vagyok és kedvesebbek lesznek a nővérek. Nekem a tudat szörnyű, hogy elképzelem a tű fémjét, ahogy átszúrja a bőröm és beleszúr a vénába.. brr. Egy csomó rémes vérvételes sztori is van, látom egyeseknek mennyire szétszúrták a kezét jó vénát keresve, ezek mind kiverik a biztosítékot nálam. Meg sajnos láttam már olyat is, hogy osztálytárs oltásnál ficánkolt és beletört a tű a fenekébe! A doki kezében volt a műanyag, a fém meg a lány hátsójában.. Utána pedig én jöttem a sorban :)

Ja, azt a pofont a vérvételes nővértől kaptam, mert máshogy nem tudott "megnyugtatni".

Nekem az egyik közeli ismerősöm fél tőle nagyon. Utánanéztem, és ezek mögött többnyire valami gyerekkori trauma húzódik meg. Róla pl. tudom, hogy az apja rendszeresen verte - szerintem egyszerűen a kiszolgáltatottság érzése, ami egy injekciónál is fennáll valamilyen szinten, újra felidézi benne ezeket, anélkül, hogy ezt tudatosan észrevenné. Egyébként csak addig van "baj", amíg meg nem kapja, utána egy perccel már nevet saját magán.

Én nem rettegek, de szar. És valami olyasmi, mint a #4-es válaszolónál: az a rossz, ahogy átszúrja valami a bőröm, ahogy megsérül az integritásom. Rengetegszer fordul elő, hogy megszúrom, vagy máshogy megsértem magam véletlenül úgy, hogy észre sem veszem. Olyankor kisebb vérmennyiség esetén csodálkozom, hogy honnan került ide ez a vér, nagyobbnál meg szentségelek, hogy takaríthatom el. De semmi félelem, vagy iszonyat. A light-os iszonyodás akkor van, amikor épp hatol át a tű a bőrömön, és tudok róla.