Nem tudom magam túltenni azon, hogy már nem vagyok gyerek?

Velem is ez volt/van, de én idősebb vagyok pár évvel. Én már egy jó ideje nem gondolok vissza a szép időkre. Még csak odáig jutottam, hogy fölösleges siratni a múltat. Örülni kell, hogy legalább akkor olyan szép és jó volt. Jelenleg lehet hogy nem olyan szép és jó, de ez egy jó alkalom arra, hogy más szemszögből is lássam a dolgokat, és hogy fejlődjek. Célokat kellene keresned magadnak, meg olyan dolgokat, amelyekben örömödet leled, vagy sikerélményed van. Esetleg valamit sportolnod kéne. Próbálnod kellene barátkozni másokkal...

Nekem a gyerekkorom volt katasztrofális (9 éves koromban megerőszakoltak),ami rendesen megalapozta az életem hátralévő részét( 18 éves koromban mertem újra fiúkkal barátkozni és lefeküdni a párommal csak 1 év után tudtam, de végigsírtam az egészet). Bár szüleim nem váltak el, apám vert, akárcsak a "barátaim"... akik már nincsenek, anyagilag most egy kicsit jobban állok mint korábban, akkor volt, hogy egy nap 1 szelet kenyéren éltem, kollégiumban a spórolás miatt kézzel mostam, de emiatt nevetség tárgya lettem... Aztán majdnem megerőszakoltak a közös zuhanyzóban, egy hónappal később ugyanaz a fiú összebarátkozott a szobatársammal, aki magunkra hagyott, addig a fiú összevert és azt mondta, hogy nem való nekem az egyetem (orvosin voltam), hanem Párizsban kellene a testemet árulnom... Kisebb fejsérülésem lett, az orrom azóta , ha magasabb egy kicsivel a vérnyomásom, azonnal vérezni kezd... a csípőm nem bírja a huzamosabb mozgást, a térdem sem. Most itt vagyok 21 évesen és optimista vagyok. Nekem is a múltamban vannak boldog percek, de azok ott vannak, elmúltak, előttem a jövő és rajtam áll, hogy boldog leszek-e vagy szomorú. Mindig fel kell állni és nem eldobni az életet, mert mindig arra gondolok, hogy az én életem nem lehet ilyen szar. Szóval ne nyaldosd a sebeidet, hanem állj fel és élj. Mosolyogj!