Miképtudnám elfelejteni a történteket?

sajnos velem is ez a helyzet... gondolom fiú vagy, mivel normális emberek lányokat nem ütögetnek... -_-

én lány vagyok, és ugyanez a szitu. :( csak ez nekem már az egész iskola 8 évében így volt, nem csak 2 évig. én nem váltottam sulit, viszont itt falun vagyunk... :( engem azért nem szerettek, mert a szüleim is, és én is nagy különcök vagyunk. :) én ezt soha nem bántam, hogy más vagyok mint a többiek.

mindig, mindig piszkáltak... összetörték a szívemet. szerencsére testileg soha nem bántottak, mivel én is lány vagyok, és a lányok közösítettek ki... :( a fiúkkal barátkoztam az egész 8 évben. nem kívánom azt a szenvedést senkinek.

:) aztán most nyári szünetben megismertem egy fiut. neki mindent elmeséltem, kisírtam magamat, és minden könnyebb lett. :)

azt ajánlom, ismerkedj! :) keress magadnak egy barátnőt, és mesélj el neki mindent! vagy a szüleidnek! nem ciki sírni! :) mondjuk nekem a szüleimmel miután elmondtam, nem lett könnyebb, de egy próbát megér. vagy akár egy barátnak!

a lényeg, hogy barátkozz, és mondd el neki! saját tapasztalat, hogy az segít! öntsd ki a szívedet, ha kell, sírj, de aztán felejtsd el! :)

Engem is végig csesztettek alapiskolában. Azóta kijártam a középiskolát ahol összeszedtem pár embert akiket max havernak tudnék nevezni. Nekem konkrétan a nőkkel való kapcsolatomat tette tönkre az iskola lévén nagyrészt a csajok b*sztattak folyamatosan. Nem tudok megbízni bennük,képtelen vagyok elhinni hogy bármelyiknek kellenék és már végképp beleuntam a sorozatos kudarcokba.

Beszélni én nem tudok senkivel - ugye a barátnő kilőve,haveroknak nem beszélhetek róla (az a pár aki megtudta hogy még mindig szűz vagyok azóta se hagy békén vele),anyám még mindig azzal hitegeti magát hogy velem minden rendben van,apám pedig nemes egyszerűséggel leszarja.

Amit tanácsolni tudnák neked,hogy szokj hozzá. Lehet hogy egy idő után elmúlik,de lehet hogy nem - meglátjuk.

20/F