Számotokra melyik az "igazibb" életfilozófia: az álmokat követni, semmiképpen sem elfelejteni, vagy kompromisszumot kötni az élettel és annak örülni, ami van?

az első, mert valamiben csak akkor lehetek igazán jó, ha szeretem, és nem vagyok az a tipus aki mindent készen kap meg, szóval ha megelégednék, akkor nem fejlődnék

Valahogy a kettő közt, örülni annak, ami van, de nem elfelejteni az álmaim, követni őket végig.

Örülsz annak, amid van, hálás vagy mindenért, és közben haladsz az álmaid felé.

3. vagyok, én igyekszem minél tökéletesebben elfogadni a jelen pillanatot), a jövő iránti vágyakozás, sóvárgás csak szenvedést okoz. A keleti filozófiák ezt jól leírják. Viszont vannak álmaim, céljaim, de igyekszem ezeket úgy felfogni, hogy ezek nem a boldogság eléréséhez kellenek, hanem ahhoz, hogy általuk még jobban kifejezhessem önmagam. A feléjük vezető út az, amit élvezni érdemes, és pluszban adnak egy irányt is a személyes fejlődéshez. Nem maga a cél elérése a legfontosabb, hanem az, hogy közben milyen emberré válok, milyen új képességeket sajátítok el.

Nem kell kergetni őket, jönnek maguktól is, ha teszel értük.

Én az álmaimat követem elvben hiszek, és eddig nagyon be is jött. :) Már csak azért is követem ezt a módot, mert nagyon ritkán tudok örülni annak, ami most van, mindig a jövőben gondolkozok, hogy lehetne jobbá, szebbé tenni.