Van más is aki így érzi magát?

Úgy érzem, nem tudok mit kezdeni az élettel, tudom miaz ami boldoggá tesz, de az egóm elő elő bukkan ami mindíg azt harsongja, csak akkor és akkor leszek boldog, ha megkapom amit akarok. Kutakodás, és keresgélés árán megtudtam. mi felel az életünkben elkövetett hibákért, és félelmekért, a fájdalmakért amit átélünk, és megtapasztalunk. A jövőtől való félelmünk, aggódásunk, és a múltban elkövetett hibáink, elrontott lehetőségeink, megbánásaink járnak nap mint nap a fejünkben. és elfelejtjük, hogy azok a dolgok amiken nap mint nap agyalunk, nem is létezik. a jővő nem kiszámítható, persze tudjuk, hogy holnap fel kell menni, mert munka, satöbbi, és a múlt... a múlt megtörtént, már nem létezik, igaz azt tanítják tanuljunk a hibáinkból, és ne felejtsük el honnan érkeztünk. Az életet viszont nem a múltban, és nem is a jövőben éljük, hanem a JELENBEN. Mikor rádöbbentem, olyan nyugodtság és megbékélés fogott el, ami még sosem.. hirtelen megszünt minden aggodalmal a jövővel, és bánatom a múlttal kapcsolatban. Tudtam, hogy csak a jelen pillanat van életünkben, és csak sodródok az árral, ami csk folyik, folyik és folyik, nem törődve se múlltal, se jövővel... az életemben az történik, amit jelen pillanatban átélek, az, hogy nyomogatom a billentyűzetet , és hogy azok a dolgok, amik a napjaimban előbukkannak a fejemben, jövő, múlt, be kell fizetni a csekket, el ne késsek postáról stb, mind elvonják a figyelmem a jelen pillanatról, ami valóban létezik. Sajnos ezt az érzést máshogyan nem tudom megfogalmazni. Ennek ellenére, a gondolataim sokszor automatikusak, a munkahelyen dolgozom, utána hazamegyek, agyalok mi lesz holnap, hazajövök mit csnálok, míg a jelenről a MOSTról megfeledkezem:D 21/F