Megesz az ideg, leírom mi bajom, csak adnátok valami tanácsot?

16 éves vagyok és nem tudom mi történt velem. Régen az életem jó volt, önfeledt voltam és boldog. De most mintha eltört volna bennem valami. Depressziósnak érzem magam, holott élvezni szeretném az életet.

13 éves koromban derült ki, hogy a szüleim 10 évig csalták egymást, folyton veszekedtek törtek a tányérok, majd elváltak. Anyámmal/Apámmal mindig jóban voltam, pedig apum eléggé sokat ivott (legalább a viszonyom külön-külön jó velük. Anyagilag mindig jól álltunk, eléggé gazdagok voltunk, nyaraltunk, sokat megengedtünk magunknak (amivel sem én sem a nővérem nem dicsekedtünk soha). Jött a válság a házunkon 20millió forint hitel van, szüleim "idegrokkantak" lettek. én még mindig reménykedtem és boldog voltam de körülöttem mindenki depis volt, én is elkezdtem erre hajlani. Nővéremmel akit imádok, minden szaros problémámat meg tudtam vele beszélni, elment Londonba dolgozni, évente 2-3x látom és ez is rohadtul fáj.

Ekkor még általánosba jártam (ahol mindenki egy g*ci volt, szemét, kiközösítő oszttársaim voltak) amikor elkezdtek depressziós bajaim lenni. Minden apróságon rágódtam, ideges voltam, úgy éreztem, hogy a világ összes súlya/problémája rám nehezedik, borzasztó volt. Sírógörcsök, idegrohamok kerülgettek.

Tavaly szeptemberben gimibe mentem, amit imádok. Megleltem az igazi barátaim, akivel jól érzem magamat, a tanárok jófejek, és szerelmes lettem egy csajba, aki a haverom és nem merem elmondani neki mit érzek (de ez mellékes). Kezdtem elfelejteni a problémáim, végre újra boldog voltam, jól éreztem magam, szerettem élni, szerettem bejárni, hülyülni a haverokkal, sőt, még a tanórákat is bírtam. Májusban újra elkezdtem rágódni apróbb dolgokon, mire eljött a nyár, újra kikészültem, mindenen aggódok, megint úgy érzem, hogy bármelyik pillanatban szétrobbanhat a fejem. Egyedül vagyok, a barátaim mind nyaralnak, csajoznak, nem érnek rá. A legjobb barátomnak (ő sulin kívüli) most lett egy csaja, és kb ő is szarik a fejemre, átjött valamelyik nap, és egész este sms-ezett a csajjal ami szintén szarul esett.

Most nem tudok mit csinálni. Csóró vagyok, nincs pénzem elmenni sehova, pl. moziba stb, a barátaim vagy leszarnak, vagy nincsenek itthon, egyedül vagyok a sötét szobában és gépezek, fürdeni is alig lehet, mert nincs meleg víz (mert csórók vagyunk), depressziósnak érzem magam, és állandóan rosszkedvű vagyok. Az, hogy csórók lettünk nem is baj igazán, mert a szüleimet imádom, és ez a lényeg, de jó lenne, ha lenne pénzem erre-arra.

És most lehet nyafogósnak tűnök DE ERRŐL SENKINEK nem beszéltem, jó érzés volt végre kiírni ezt magamból. Már néha az idegösszeroppanás kerülget. Ja és az sem mellékes, hogy kb egy éve rászoktam a dohányzásra a sok stressz miatt.

Tehát a következő van: az önbecsülésem a béka segge alatt van, egy darab szarnak érzem magam, rosszul vagyok attól, hogy most is itt nyafogok amikor ennyi idősen csajoznom kéne, és ésszerű határokon belül élni az életem.

Nagyon hosszúra sikerült, de ennyi lenne a történetem, már az is sokat segített, hogy leírhattam.

Ha valaki tud valami tanácsot adni, akkor nagyon várom, köszi, ha végigolvastál.

Ha le akarod írni, hogy eny nyávogós kis b**zi p**cs vagyok, tedd nyugodtam, mert részben igaz is.

16F