Nagyon el vagyok keseredve, és egyre jobban félek! Szerintetek, azért még bízzak benne, hogy szeptembertől lesz állásom? 20/L

Jún.18.-án végeztem csecsemő-és kisgyermeknevelő gondozó szakon, ami felsőfokú OKJ-s 2 éves, közepes eredménnyel csak sajnos. Van érettségim is. Augusztus 7.-én lejár a 45 nap és fizetnem kell az Eü.járulékot is, ami 6600Ft, ha jól tudom. Ennyi idő alatt 100%, hogy nem találok munkát, max. csak szeptembertől tudnék elhelyezkedni ezzel a szakmával. Ma rádöbbentem arra, hogy mennyire nehéz lesz így megélnünk. Míg suliba jártam nem igazán érintett meg és fogtam fel ennek a súlyát, de most, hogy nekem is egyre jobban kilátástalanabb a helyzetem munkakeresés ügyben totálisan felfogtam mi a probléma. Apukám és a bátyám dolgozik, anyukám viszont ha talál is munkát egy-két hónapnál tovább nem marad tovább egy helyen, mivel nem bírja fizikailag és kikészül. Sajnos a szüleim, és a bátyám is nem egyetemet végeztek, hanem csak egy szakmát. Bátyámnak van érettségije, mint nekem, és ő egy 1 éves OKJ-s képzést végzett utána, amiben szeptembertől már dolgozhatott is és sikerült neki állást kapnia. Már 2 éve, hogy ott van. A szüleimnek nincs érettségijük, csak szakmunkás bizonyítványuk. Apukámnak már hosszú évek stabil, biztos munkahelye van, sosem volt munkanélküli. Anyukám viszont már nagyon sok helyen dolgozott, de csak pár hónapig. A húgom ősztől egyetemre megy, ő a legjobb képességű a családban(kitűnő érettségi, középfokú nyelvvizsga, első helyre fel is vették). Sajnos azonban apukám egyedül nem tudja egy keresetből finanszírozni a tanulmányait és egyre jobban kezd úrrá lenni mindenkin a kétségbeesés. A bátyámtól nyilván nem lehet elvárni, hogy támogassa a húgomat pénzzel, de így meg lassan már nagyon rossz anyagi körülmények közé fogunk kerülni. Folyton mondja apukám, hogy jó lenne, ha találnék már munkát, érzem, hogy egyre idegesebb és feszültebb, ami érthető is. Anyukám mivel ő is munkanélküli tök nyugodtan véd, hogy nem egyszerű találni. Családi pótlékot, adókedvezményt már nem kapunk, így még nehezebb lesz. Én beadtam már a bölcsi központjába az önéletrajzomat, de azt mondták, hogy majd nyár végén érdeklődjek, mert nincs munka most. Ő fogja továbbítani ahol lesz üresedés. Közbe írtam a húgom régi óvónőjének, aki most bölcsődevezető, hogy nincs-e üresedés, ő az egyetlen ilyen helyen ismerősöm és gondoltam protekcióval könnyebb lesz bejutnom. Hát azt mondta, most nincs állás, de ha lesz gondolni fog rám és szól. Írtam már egy csecsemőotthonnak is, de oda nem küldtem el az önéletrajzomat, csak érdeklődtem. Azóta se írtak vissza:/ Most mit csináljak? Ilyen helyeken lehet ezzel elhelyezkedni: bölcsi(itt 13), akinek írtam más községben van, csecsemőotthon(nálunk 2 van a környéken), családi napközi, családok átmeneti otthona(családgondozó)(ezt nem akarom), magánbölcsi, játszóház. Már 2 osztálytársamnak is sikerült egy fejlesztő játszóházban elhelyezkednie, ami nagyon jó kis hely, tetszik, nem tudom miért nem én találtam meg előbb. Gyermekfelügyeletet családnál tuti nem tudnék vállalni, mert a szülők nem bízzák pályakezdőre a gyereküket és nem is hosszú távú a legtöbb. Nekem stabil munkahely kellene, de egyre jobban félek, hogy nem fog sikerülni.:( Meg az is baj, hogy túlságosan bizonytalan vagyok és nem is igazán vagyok biztos benne, hogy ez a pálya amit akarok. Lehet tök más állna hozzám a legközelebb(személyiségben), de én nem tudom mi az ami érdekelne. Igazából sosem kaptam a szüleimtől megerősítést, hogy jót választottam-e vagy sem. Bárcsak lett volna bátorságom ugyan erre a szakot egyetemen végezni, akkor talán több esélyem lenne.