Betegesen rettegek a munkától, mit tegyek? Nagyon el vagyok keseredve.
Szóval sose dolgoztam még, csak egyszer egy hónapot, de az nem számít. Többször leültem a net elé mukát keresni, de mindig az lett a vége,hogy rámtört a félelem, vagy ilyen nagyon rossz érzés, nem tudom pontosan, és általában sírás lett a vége. Nagyon félek a munkától, mert én nem tudom magamat eladni egy állásinterjún. Eddig életemben egyszer voltam ilyenen, ami ráadásul nem is igazi interjú volt, hanem csak elmondták,hogy mi a feladat, én meg csak bólogattam, mint egy hü.lye. Semmit nem tudtam kérdezni, és a végén az elmondottak 80 %-ára már nem is emlékeztem.
Ez annyira rosszul érintett,hogy utána már nem is kerestem munkát. A másik probléma az,hogy félek ,hogy a munkahelyen esetleg nem tudnék beilleszkedni, mert nekem idő kell ahhoz,hogy fel tudjak oldódni emberek között. A harmadik dolog pedig a kinézetem, nem vagyok egy soványság, így semmi önbizalmam nincs. Még egy ruhám sincs amiben megjelenhetnék, ha behívnak egy munkahelyre. Borzasztóan szenvedek ettől, de akár mennyire próbálom győzködni magam, még sem megy. Mindig megpróbálok arra koncentrálni,hogy milyen jó lesz majd amikor a kezembe kapom az első fizetésemet, és még ez sem segít. Anyukám tud erről a félelmemről, és ő megért engem, sőt állandóan biztat és próbál segíteni, de még így sem tudom leküzdeni a félelmemet. A rokonok azt hiszik,hogy lustaságból nem dolgozom és többször is tettek már megjegyzést, persze a hátam mögött. Kérlek, adjatok valami tanácsot, mert én már nem bírok így élni. Pszichológushoz nem akarok menni, nem tudnám őszintén elmondani ezeket a dolgokat.
L
Ha az iskolát kibírtad, a munkahelyen sem lesz semmi gond. Tulajdonképpen nagy különbség nincs, csak itt más jellegű feladatokat kell megoldani. Kezdetben mindenkinek nehezebb, aztán belejössz, és rutinszerűen oldasz már meg mindent. A társasággal sem lesz gond, a legtöbb embernek kell egy kis idő, hogy feloldódjon, ezt figyelembe fogják venni. Tulajdonképpen szerintem szimpatikusabb egy csendesebb kolléga, mint egy nagyszájú, aki már az első naptól kezdve mindenkivel fennhangon bratyizni akar.
Valami ruhát szerezz, mert azon jogosan akadnának ki, ha meztelenül jelennél meg (hacsak nem pornóforgatásra mész). Az, hogy duci vagy, semmi hátrányt nem jelent, nálunk is van a csapatban kövér nő, senki nem foglalkozik a súlyával.
Addig már eljutottál, hogy felismerted, hogy valami nem stimmel veled. Úgy gondolom, komoly önértékelési gondjaid lehetnek, ha ennyire meggátol a normális életviteledben. Munkába állni mindenképpen szükséges, ezt nem halogathatod tovább. Vagyis: megoldást kell keresni arra, hogy kicsit magabiztosabb legyél. Ennek pedig egy útja van. Akár tetszik, akár nem, bizony el kell menni pszichiáterhez, aki kideríti, hogy mi blokkol le ennyire, és átsegít rajta. Neki ez a munkája, ezt tanulta évtizedekig, ebben van jártassága. Ha nem tudod elmondani, az se baj. Majd ő fogja tudni, hogy miket kérdezzen. A válaszaid alapján pedig már tud segíteni neked.
A dundiságra is van megoldás. Tessék fogyókúrázni, tornázni. Ezt csak te magad teheted meg, csak te tudsz saját magadon segíteni. Más nem fogyózhat helyetted.
Úgyhogy tessék venni egy nagy levegőt, és cselekedni!!! Keress egy közeli pszichiátert, és nosza, fuss egy kört a ház körül! Sopánkodással nem mész semmire.
Vígaszként azért elmondom, hogy mindenki drukkol, és ideges, amikor állásinterjúra megy, és mindenki zavarban van, amikor először jelenik meg a munkatársak között, mint új ember. Ezzel nem vagy egyedül!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!