Mitől vagyok ilyen (szinte betegesen) ragaszkodó?

Szia! Hát akkor szinte sorstársak vagyunk!

Én már betegesen ragaszkodom mindenhez, még jobban, mint te.

Nekem is volt egy macskám, nagyon szerettem, o volt az egyetlen barátom, csak benne bíztam meg, minden éjszaka vele aludtam... Lassan 2 éve, hogy meghalt, de még mindig borzasztóan hiányzik, az életemet odaadnám, hogy még egy percre láthassam!

Sot! Én még a karácsonyfáink leveleit is elrakom, annyira sajnálom mikor kidobjuk. Mindenhez és mindenkihez nagyon ragaszkodok, ezért is fáj annyira mikor elhagynak a barátaim. Sot, régebben még a csokiból is csíptem le darabkákat és elraktam emlékbe! A mai napig megvan ez a ragaszkodásom, még az elromlott/eltorott tárgyakat sem dobom ki, sot még a szemetet is sajnálom.

Nálam ez már tényleg beteges, sajnos nem tudom mit kellene ellene tenni...:(

Igen, a helytelen viselkedésed.

Helyesen:

-fogadd el, hogy a halál az élet része, és nézz előre, továbbá fogadd el, hogy semmi sincs ok nélkül, és az ittmaradottaknak feladata az élet, élniük kell, de ha folyton siránkoznak a meghalt felett, nem tudnak, ezért kell előrenézni

-fogadd el, hogy azért jön el több próbálkozás után, hogy addigra megtanuld értékelni, és legalább a többi versenyzőhöz képest meglátni azokat a tulajdonságait, amelyekkel leginkább hozzád illik. Tehát ha vége, akkor nem ő volt az Igazi neked, csak egy tapasztalatszerzés, akivel az életednek ebben a szakaszában valamiért találkoznod kellett, de a mandátum eddig tartott.

-na igen, a szüzesség, ezért van az, hogy ne veszítsd el, csak házasságban, mert a legnagyobb megtartó erő, a házastársadhoz aztán már ragaszkodhatsz, de amíg nem vagytok házasok, látod, bármikor szétmentek, és lelki sérüléseket okoz. Magadnak csináltad.

hát..velem is hasonló a helyzet :)

kicsit mintha az emlékeimből táplálkoznék...és a múltban élnék.

L/17