Hamarosan vége lesz, már nem bírom tovább.!?

Mintha csak magamat olvastam volna, csak lányban. Én is teljesen szerencsétlennek érzem magam, úgy érzem sosem találok olyan fiút aki nem csak átverni akar. Folyton depressziózom és az öngyilkosságra gondolok. Megpróbálok túlélni valahogy, de olyan nehéz, abszolút átérzem a fájdalmad.

20/l

tinidepresszió önsajnálattal feltűnési viszketegséggel fűszerezve ami egy csepp szuicid hajlamnak adja ki magát.

velem is hasonló dolog van beképzelt szociofóbiával körítve.

gondolom pszichológushoz vagy nem mész vagy szerinted nem tud újat mondani neked.

ha annyira határozottan szétestél hogy tényleg megtedd nem hiszem hogy itt írogatnád keresnél egy fórumot hogy tanácsot kérj a végrehajtáshoz és nem sajnáltatnád magad.

ha lesz egy olyan jobb része az érzelmeid hullámzásának lehet sikerül, majd abbahagynod az önsajnálatot és ennek a folyamatos ismétlését.és csak simán élni mivel nem tudsz tenni ellene ha nem akarsz.

ilyen élet alatt arra gondolok hogy szép lassan keresel valamit valakit ami leköt és eltereli a gondolataidat, lefoglal és nem ismételgeted magadnak ezeket a negatív dolgokat.

ebben az időszakban ajánlatos lenne keresni egy szakembert mert ilyenkor már talán belátod hogy tényleg segíthet.

részletezni nem tudom mivel nekem még nem sikerült szerintem a motiváció hiánya miatt de elviekben így is működhet, például most is eléggé lehangolt hogy ilyesmivel találkozom de ha tudok neked vagy valakinek segíteni ilyen idiótaságokkal akkor lehet hogy nekem is van remény és nem vagyok egy haszontalan idióta semmi.

de kissé eltértünk a tárgytól mg azt szeretném mondani hogy ha unintelligensnek gondolod azokat akikkel nem jössz ki és mindenki ilyen akkor kissé gondban vagy.

ha valami alter, depis klikket nem találsz akikkel átvészelhetitek ezt a siralmas világfájdalmas buta tini depressziót akkor keress itt neten vagy bárhol bármilyen csoportot vagy barátot 1 embert is az is elég hogy lelket öntsön beléd. legalábbis nekem elég egy ideig.

ja és ne érezd magad úgy hogy egyedi vagy meg kivételes ... sokak átélik ezt valószínűleg ilyen korban. hormonok, növekedés nemi szellemi érés folyamata saját önkép keresés meg ilyesmi.

kb ennnyi valószínüleg el sem olvasod de ez van én már a beletörődés fázisában vagyok.ha vaami értelmet kihámoztál ebből írj h akarsz elbeszélgetek szívesen ilyesmiről bárkivel nehogy már egyedül dagonyázz az önsajnálatban

Velem is ez van, öngyilkossági gondolatok, magányosság, vagdosás majd jött a bulimia..

Én próbálom megkeresni mindennek a jó oldalát, a pozitív gondolkodás nagyon sokat számít, bár ez nekem is nehéz..

Az is nagyon fontos, hogy legyen egy ember( plüssállat vagy egy napló is jó) akinek el tudod mondani mi bánt..

Engem egyszer már visszahoztak az orvosok a halálból, azóta picit jobban értékelem az életet.

Ha gondolod írhatsz üzit, hátha tudok segíteni.:)

16/L