Nem vágyok sem barátokra sem családra. Mi a baj velem?

Vannak barátaim akik szeretnek engem, de én csak úgy teszek,mintha szeretném őket. A családommal is ugyanez a helyzet. Valahogy fárasztónak tartom a kérdéseiket és nem szeretek senkivel sem beszélgetni.

Nem azért vagyok kedves az emberekkel,mert szeretem őket, hanem azért,mert tudom,hogy ha kedvesen szólok hozzájuk akkor ők is kedvesen szólnak hozzám. Igazából legjobban egyedül szeretek lenni. Sokan unatkoznak egyedül és vágynak a társoságra, de én ennek pont az ellentéte vagyok.

Utálom,ha túl sok ember van körülöttem. Utálom amikor valami ünnep van és mindenki összegyűlik egy helyre. Miért vagyok ilyen? :o

L/14