Tényleg ennyire szörnyen anyagias volnék? (ld tovább)

Jól fizető állást és egy közel sem luxus, de normális életszínvonalat adtam fel, amikor gyerekeket vállaltunk. Akkor még a férjemnek is két munkahelye volt.

Mostanra az a helyzet, hogy neki az egyik munkahely megszűnt, a másik pedig elég bizonytalanná vált (hol fizetnek, hol nem...). Ez nyilván nem az ő hibája. Én ugye már csak GYED-et kapok, és most várom a kistesót. Persze, ha csak sejtem előre, hogy mi vár ránk, akkor bele se kezdtem volna :S. Szóval nagyon távoli az még, hogy visszamehessek dolgozni, és szinte 100%, hogy nem is kapnám meg újra azt a pozíciót és fizetést. A jelenlegi helyzet az, hogy amiért hol van pénz, hol nincs, így soha nem sikerül mindent időre befizetni, cs.szegetnek a szolgáltatók, ami ebben a helyzetben ugye nem meglepő. Nagyon zavar, hogy már félve megyek vásárolni, hogy ne költsek feleslegesen, ruhát nem is vettem senkinek kb másfél éve (még szerencse, hogy a gyerekek örököltek / kaptak). Amikor szóvá merem tenni, hogy ez így szerintem nem állapot, és nem így akarok élni, akkor megsértődik, és ilyenekkel dobálózik, ahogy akkor nagyon rosszul választottam, keressek vmi pénzes alakot, aki majd eljár qvázni, és kiszolgáltatja magát meg elver, de legalább meglesz mindenem, amit csak szeretnék. Igazából lenne lehetősége más munkára is, de vmi kifogás éppen mindig van, hogy miért nem. Addig megértem, hogy azzal foglalkozik szívesebben, ami kötetlenebb és a hobbija is, de mint látható ebből marhára nem lehet már megélni (amikor még jobb volt a helyzet, akkor nem volt észnél, ezzel már nem tudok mit kezdeni, mert nem is én éltem vele, annyira régen volt).

Mi lehet a megoldás ebben a helyzetben? EGyre inkább az van, hogy már vagy nem beszélünk vagy veszekedés a vége, én már a gyerekszobában alszok legtöbbször, mert egy-egy vita után a közelében lenni sincs kedvem, olyan csúnyán sikerül összebalhézni. Tényleg túl sokat várok vagy min kéne változtatnom? Talán külső szemlélőként tudtok vmit javasolni?