Ti, hogy viselnétek az ilyen életet?

Amit tudni kell félig német vagyok mivel az anyukám német apukám magyar volt (elhunyt).Anyám egy pasi miatt költözött ide aki a nővérem és bátyám apjuk lett.A bátyámat elveszettem ami nagyon fáj az apukámra nem is emlékszem annyira kicsi voltam mikor elment . Mivel Magyarországon élek így itt csak 4 rokonom van összesen de a nővérem már elköltözött így maradt a két öcsém akivel nem lehet még komoly dologról beszélni . Mivel anyám nem nagyon törődött velem így eléggé vad életet éltem 14 és 15 korom közt . pia, fű, sex stb akkoriban ismertem meg a mostani barátomat(aki miatt kiszálltam minden rossz dologból) de akkor még nem volt felelősség érzetem és nem voltam tisztában a következmények súlyával, könnyedén vettem mindent és emiatt a hülye felfogásom miatt megcsaltam 2 szer.Először nem mondtam el neki de ahogy nőttem komolyodtam és rájöttem mekkora egy r*banc voltam és a lelkiismeretem miatt elmondtam neki azt hittem megver vagy ilyesmi megérdemeltem volna szerintem de helyette megbocsájtott és azt mondta megérti.Ekkor még rosszabb érzésem lett megkérdeztem miért nem hagy el és azt mondta, hogy majd ha egyszer szerelmes leszek megértem.Ezek után ő lett a mindenem és a világon mindennél jobban szeretem de azóta annyira rossz embernek érzem magam.Tudom mindenki követel hibákat de EKKORÁT?????Próbálok megváltozni mindenkit megértek azóta és nem nézek le senkit kivéve magamat. Ti mit tennétek a helyemben? És mi a véleményetek erről megbocsájthatóak a tetteim?