Miért kell mindenkinek jobban tudnia, hogy másnak, hogyan kéne élnie?
Nem tartom magamat valami magabiztos embernek, sőt tele vagyok kételyekkel. De sokat gondolkoztam és elég masszív düh alakult ki bennem.
A lényeg, hogy most felvételiztem. Egészen decemberig fogalmam sem volt, hogy tulajdonképpen mihez szeretnék kezdeni. Sokáig kacérkodtam a joggal, még meg is győztem magamat, hogy ez nekem való. Aztán elmentem ELTE-BTK nyílt napjára. És ott mint derült égből a villám csapás rájöttem, hogy mit akarok csinálni. A régészetnek az előadására ültem be, és olyan hatást gyakorolt rám, mintha az ember szembe kerül élete szerelmével (legalább is ilyennek képzelem)
Természetesen azért a rózsaszín köd is leülepedett, és felismertem a szak hátrányait, azonban annak a ténye, hogy talán ott tudok a legjobban érvényesülni és azt tudom tanulni, ami leginkább érdekel nem ingattak meg a hitemben. Mivel nekem az a hitvallásom, hogy nem azért jár valaki egyetemre, hogy később jól megszedje magát, hanem hogy ismereteit bővítse, klassz éveket töltsön el és értelmiségként lépjen ki a diplomával a kezében. Persze másoknak merőben más véleménye van, és ez így is van jól, mert vannak akik a diplomával a magas fizetésre és a jövőbeli családjuk alapjaira mennek rá.
Viszont a környezetem nem egészen tartotta tiszteletben a véleményemet és a döntéseimet. Az ofőm majdnem úgy nézett rám, mintha épp most írtam volna alá a halálos ítéletemet. Ilyeneket mondott: "Hogy ilyen "hobbikkal"", hogyan fogod eltartani a szüleidet, meg a családodat?" Persze egyszer se kérdezte meg, hogy egyébként kislányom, te milyennek képzeled el a jövőbeli életedet? Az senkit se érdekel, hogy te mit vársz az élettől, mert vannak jól bevett "normák", amiknek úgy is mindenki meg akar felelni. Ehhez csatlakozott édesanyám, aki mindig azt állítja, hogy azt csináljam, ami szerintem a legjobb nekem. De azért a tekintetében ott bujkál a csalódottság, mert neki is van egy elképzelése mitől boldog valaki és én szerinte nem felek meg ennek. Az osztálytársaim pedig, akik olyan dumákkal jöttek, hogy ismernek egy régészt, aki a supermarketben dolgozik, és olyan undok elégedett mosollyal nyugtázták az egészet, hogy azt hittem lehányom őket, hogy ők most jól meg mondták a kis ........., mert ők mind mérnökök lesznek, persze senki se mondta, hogy el is végzik, de ők mérnökök lesznek és sokat fognak persze keresni, mert az a világon mindenkinek a legfontosabb.
Én nem mondom, hogy fel is vesznek első helyen, még beírtam a földrajz szakot (nekem fontos lenne, hogy továbbtanuljak, egyszerűen ez elégít ki), mert az is olyan volt, hogy gyorsan megtanultam és ott is jó sok gyakorlat van. Persze erre is mindenkinek volt egy jó megjegyzése, mert mindenkinek el kell mondani, mekkora egy lúzer vagyok, hogy nem mérnöknek vagy informatikusnak megyek. Az nem kérdezik, hogy érdekel-e egyáltalán, mert itt csak az a lényeges, ami elfogadott. Én liberális próbálok maradni, mert mindenki másképpen gondolkodik, de azt egyáltalán nem értem, hogy a többieknek soha nem jut eszükbe ugyenez. Ha hibát is követek el, az akkor is az ÉN döntésem volt, és ezért felelősséget vállalok. Miért van ez, hogy "normális emberek" meg vannak győződve arról, hogy az ő élet vitelük vezet a boldog élethez? Miért nem jut még a legközelebbi ismerőseimnek se eszébe támogatni? 19/L
válasza:
válasza: válasza:Én ismerek régészt, nem keresi degeszre magát, de kevesen vannak, és kiöregednek.
Szóval, ő is tanít a munkája mellett, de nem hagyná ott, annyira szereti, hogy mindig ott lehet egy felfedezésnél, akkor is, ha csak két cserépdarabot talál.
Szóval, szép szakma, és még nekem is megtetszett, de nem minden része, ezért nem is csinálom.
Szóval, te csak a saját életedet éled, abban lehetsz boldog, vagy boldogtalan. És csak egy van belőle.
egyszer olvastam egy könyvet. abba volt hogy egy nem mellesleg csodás étterem olyan kihalt volt mintha Xart szolgálnának fel ott. a könyv szerzője rájött egy nagyon fontos dologra. az étterem tulajdonosa abszolút de nem "érezte magának" ezt a fajta munkát. csinálta mert a szülei láncétterme volt. mert ezt kell. senkit nem érdekelt hogy ő mit akart. valószínű hogy a régész aki sínylődik egy pocsék munkában így kevredhetett oda. nem mellesleg fontos az ambíció. a lehetőség tárháza végtelen. a későbbiekben bármit ki hozhatsz a régészettel kapcsolatban is úgy hogy az anyagilag is jó legyen. főleg ha nyitott vagy. pl. más országokba is eljuthatsz.
érdekes egyébként hogy sokszor az emberek nem is szeretetből válasszák a munkájukat hanem mert az a jó, az fog jövedelmezni. és ha még jól is keres totál boldogtalan mert eleve nem is szereti a munkáját. stresszesen megy haza, ami rányomja a bélyegét az otthoni kapcsolatra is. de ezt oldalakon keresztül lehetne taglani.
bizonyított tény hogy a sikeres emberek (harryson ford stb) mind szerették a munkájukat és szívüket lelküket beleadták abba hogy minél jobb legyen. céljuk volt. igényük a folyamatos fejlődésre.
nekem nagyon tetszett mindaz amit leírtál. hidd el tapasztalatból tudom milyen az amikor az ember megtalálja az "igazit" a munkában is. mivel érdekel sokkalta eredményesebb is vagy. rengeteg célod születik a munkával kapcsolatban és ahelyett hogy bármit akadályként fognál fel sokkal inkább kihívás lesz számodra. ráadásul a munka nem is munka lesz a számodra hanem valami hobbi féle. úgy értem hogy az iránti szereteted miatt így fogod megélni, és nem úgy mint oly sok ember aki "jól választott" mégis gyűlölve megy az adott munkahelyre.
én őszintén megvallva ha nem is nyíltan de magamban mindenki életét kicsit szemügyre venném. pl. a tanárod aki azt gondolja nem jól választasz. valóban boldog az önmaga választott foglakozásban? azért lett tanár mert ugyanilyen módon elvarázsolta őt a munka vagy azért mert valamikor még az volt a buli ha tanárnak mentél?
én azt javaslom hogy ne foglalkozz ezekkel. tarts ki önmagad mellett csodálatos hogy van saját célod. ami így megérintett. nincs is pocsékabb annál amikor valamilyen munkát végzel/tanulsz és azt sem tudod hogy az elvileg jövőbeni sok pénzen kívűl mi a fenéért csinálod ezt. ráadásul sokan vannak akik nem is tudnak elhelyezkedni, mert nem is tudnak éppen ezért úgy helytállni ahogyan azt kellene. és még annyi küzdőerő sincsen bennük (ami iszonyat meló) hogy igen is ha vért izzadva is de az adott munkában helyezkedjenek el, mert az majd biztosítja az anyagiakat a jövőben.
válasza:Jól látod a dolgokat, a pénz egy eszköz, legalább is annak gondolják, hogy elérjék a boldogságot.
Csakhogy nem fogja megadni. Max ideig-óráig.
válasza:Az első kommentelő vagyok.
Sajnálom, ha egy kicsit nyersen fogalmaztam. DE....Nem tudod ki vagy, vagy hogy miért vagy ezen a világon...Még Budha se tudta... Szép ha vannak tervek, de azt nem mondhatod, hogy tudod mit akarsz csinálni, mert ezt nem tudhatod, csak ha már eljött az ideje. Ez az egó játéka
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!