Mit lehet ilyenkor tenni?

Ha önmagamat adom kiállhatatlan vagyok, de ha azt adom ami az embereknek tetszik akkor én utálom meg magamat. Amikor egyedül vagyok lassan építeném fel magamban magamat egy egészségesebb ént, de mindig ott terem valaki aki felé azt a képet kell, hogy mutassam amit eddig megismert, különben még annyi haverom se lenne mint amennyi most van, ami nem sok. Na és mindig aztán visszaesek ebben a sok képmutatásban egy olyan állapotba ahol nevetek, de üres a nevetés. Annyira unom már ezt a hullámvasutazást. Van mikor jobban megy, máskor meg ismét visszaesek, és nem úgy, hogy mindig egy kicsivel magasabbra kerül a mélypont, hanem inkább egyre messzebb kerül egymástól a két véglet. Most egy picit lent vagyok. :P