Mit lehet ilyenkor tenni? Egyáltalán kell tenni valamit?

Kb. 8 hónapja kerültem új munkahelyre, egy ismerősön keresztül. Ez az ismerősöm a közvetlen kolléganőm, vele szívunk egy légteret az irodában. Eléggé rámtapadt, mert nincs más barátnője, ismerőse, akivel el tud menni vásárolni, de ezt már nagyrészt leépítettem. Elmegyek vele néha, de ennyi.

A problémám az, hogy olyan hisztiket csap, amin én csak ámulok.

Mivel ő 8 éve van itt a cégnél, így nyilván rajta van a nagyobb felelősség. Számlák-kassza kezelése, a főnök is mindennel hozzá fordul. S ha a főnöknek rossz kedve van, s nem akarja aláírni az orra alá dugott számlát, akkor tisztára kifordul magából : csapkod, duzzog, bele bújik a monitorba, kivonul máshová, hogy ne is legyen ott ahol a főnök, de már az is előfordult, hogy bezárkózik a wc-be.Jellemző még az is, hogy olyankor flegmán, félvállról, lekezelően beszél a főnökkel. Én ezen eleinte nagyon meglepődtem.

Oké, hogy tegezhetjük, de csak ő a fönök!

Próbáltam megnyugtatni, hogy ne vegye magára az egészet, de ő ugyan azt hajtja : "semmibe veszi, lenézi (a főnök) s kényszerből van itt"

A munkáját jól megcsinálja, a főnök nem egy dicsérős fajta, de azt mondja, neki nem is a dicséret kell. Akkor mi? kérdem én.Mert ha nem is szavakban,de olykor-olykor prémium minőségében kifejezi a főnök a "dicséretet".

Minden jelt magára vesz, hogy nem foglalkozik vele a főnök, az ő dolgát hagyja utoljára, s ettől önkívületi állapotba kerül.

Már nem tudok mit mondani neki. Azt mondtam, hogy üljön le a főnökkel, s mondja el, hogy neki ez és ez nem jó, ez a problémája.

Azt még nem tettem hozzá, hogy ez az első munkahelye. Ezt azért gondolom fontosnak, mert nekem már volt több is (igaz csak részmunkaidők, idénymunkák stb.), de valahogy nekem természetes, hogy egy vállalaton belül van főnök, aki a pénzt adja,s ilyenkor az van, amit ő akar.

Na persze abban igazat adok, hogy a főnöknek is normális módon kell hozzáállni a dolgokhoz.

Néha azt is mondja, hogy elmegy a cégtől. S néha azt hiszem, hogy komolyan mondja. De én ezt nem szeretném, mert én még negyed annyit sem tudok, mint ő a tapasztalatával megszerzett. (Bár, ha ennyire fogja védeni az egyes dolgokat, hogy azt csak ő csinálhatja, akkor nem is fogom megtanulni soha)

Meddig lehet ilyen munkamorálban dolgozni. Eleve nem egy kreatív, pörgös a munka, de ha még jönnek ilyen számomra kellemetlen rohamok, akkor felőrlődök.

Várom hasznos tanácsaitokat!