Nem tudom mit kezdhetnék az életemmel!?

Kedves 3. válaszoló!

Nem hiszem, h bárki életét is tönkretenném, de kössz a feltételezést, jól esik az amúgy is tropa lelkivilágomnak.

Annyi az egész, h nem szeretnék egyedül menni sehová. Nem azt várom, h valaki rákényszerítsen, hanem, hogy valaki jöjjön velem. Mennék én magamtól is, ha tudnám, hogy ott jobb. És nem, nem büfés diplomám van, történetesen a SOTE-n végeztem, de tudjuk manapság hogy áll itthon az egészségügy. Német nyelvizsgám van, most járok angolra, hogy végre azt is megtanuljam, uh. próbálok fejlődni is. Soha, senkit nem húzok le anyagilag, és borzalmasan nehezemre esik bárkitől is pénzt elfogadni. Alig marad valami pénzem egy hónapra, mégis kigazdálkodom, h néha kimozdulhassak, megajándékozzam a szeretteimet, és hazavonatozzak a családomhoz, ami 2300ft egy alkalommal. Mint rák horoszkópú ember, nagyon ragaszkodó, és gondoskodó is vagyok, örömet okoz segíteni másoknak, vagy csak ebédet főzni otthon, csomagolni akár apukámnak munkába. Nem hiszem, h bárkit is tönkretennék, és lehúznék...

És normális munkán azt értem, h nem használnak ki minimálbérért, és értékelik a tenniakarásom. Dolgoztam már ingatlanosnál, és bankban is, mielőtt a mostani munkám választottam, de a minimálbér, amit kaptam, és az, hogy a főnököm szinte sértésnek vette, ha javaslatokat tettem a munka fejlesztésre, nem érdekelt senkit, mennyire igyekszik az ember fejlődni, és minél több problémát megoldani, míg a másik mellette mp3at hallgat, és semmit sem csinál egész nap, azonos fizetésért, és őt helyezik át a jobb állásba. Hát ez ki*aszta nálam a biztosítékot. Nem kell nekem 400ezer, csak annyi,amiből végre kényelmesen megélhetek, és nem kell azon paráznom minden hónapban, h mennyi lesz a számla, valaha lesz remény, h kifizetem a diákhitelem, vagy ne adj Isten, lehetne egy lakásom, és nem kell egész decemberben 100ft-os virslin élnem, h megvegyem mindenkinek azt a karácsonyi ajándékot, amit szeretnék adni, és tudom, h nagyon fog örülni. (és ez nem egy luxusutazás...)

A többieknek köszönöm szépen. :)

Mennék én tényleg, én is érzem, hogy kéne a változás, de mint írtam, szeretném, ha valaki, akiben bízom, és számíthatok rá, velem jönne.

A külföldi barátaim meg, ha tudnának is munkát esetleg, akkor ahhoz nagyon kéne az angol. Sajnos világ életemben a németre voltam rákényszerítve, amivel ott nem megyek semmire. Ezért is kezdtem el most angolt tanulni végre, összeraktam valahogy a tandíjat, mert tényleg az alapoktól kell. Ha az már menni fog, talán lesz valami remény. Csak most annyira egyedül vagyok, és nem látok semmi reményt egyenlőre... :S

Jelentkeztem már titkárnőnek is egyébként, bár ami a baj, h általában kell hozzá angol nyelvtudás, amit most tanulok.

És ha hiszitek, ha nem, nem kaptam eddig rendes munkát diploma, és német nyelvvizsga ide-vagy oda. Akárhogy is oltotok. Sajnos nincsenek kapcsolataim és nem vagyok senki "segge vége", h bejuthassak olyan helyekre, ahol a munkákat meg sem hírdetik, vagy vagy mutatóba, aztán felveszik a marketinges unokahúgát, feleségét, jóbarátját. Ennyi, mindig csak ígéretek kapok, aztán meg semmi. Meg nem egy nagynevű cégről derült már ki, ahol el tudtam volna helyezkedni, h bejelentenének minimálbérre, a szép szavuk a biztosíték, h nem annyit fogok kapni, és levonnak a béremből, h megkaphassam az ügyfelek nevét, és elérhetőségét, ami persze majd visszakapok, ha esetleg elmegyek a cégtől. Stb...

És mindezekhez még hozzátenném, h az életben senki nem gondolná rólam, h ezt a bejegyzést én írtam. Mert egy vidám természetű ember vagyok, aki mindenkit megnevettet, és mindenkinek segít megoldani a problémáját. Csak a sajátomat nem tudom. Ennyi, ezért szerettem volna pár ésszerű tanácsot, nem pedig oltást.

Köszi