Többnyire zákozott ember létedre éreztél hasonlót?

néha kicsit olyan érzés, mindha nem ismerném önmagam, legtöbbszőr zárkozott vagyok, és ezt tudom is magamról, belátom, néha túl dramatizálom, pl. mikor egy filmet nézek amiben egy néha személy játszik, akkor már magammal azonositom:)). Máskor meg, utolag meglepődök magamon, amikor spontán, félelem nélkül hosszasan beszélgetek valakivel, aki talán, másképp közömbös személy számomra. Bár nem tudok olyan jókat beszélni vele, mert talán nem egyezik a témakörünk, vagy egyszerűen nem tűnik túl érdekesnek, de talán minden kissé önbizalomhiányos ember átélhetett iyesmit. viszint az érzés, amiről a kérdés alapból szól az az, hogy, amikor megkedvelek bizonyos embereket, akihez nem állok valami közel, mégis hosszasan átélem azt, hogy önmagamat látom bennük, mindha azonosulnék velük, mégsem állok közeli kapcsolatban velük, el is bizonytalanít, hogy valahol azok is így látják-e. De a lényeg, hogy jobban vonzanak, és szimpatizálom őket, mint azokat akik valamiképp nyitottabbak a barátságra, felém. Talán csak emiatt, bonyolult emberi kapcsolataim vannak.