Ha eddig nem védtem meg magam, ezután hogyan tegyem?

A gyerekkoromat a tipikus kiközösített bokszzsák szerepében töltöttem. Sosem mertem szót vagy kezet emelni a saját érdekemben. Akár engem szidtak akár mást ami vagy akit szerettem, bármennyire fájt, nem tudtam kiállni magamért. Mintha valami béklyót vert volna rám. Aztán otthon sírtam vagy álomvilágba menekültem, a végén letudtam, hogy ezt is túléltem. Azóta sincs ez másként. Bár már a felsőoktatást taposom, érettségizett fiatal felnőttek között, akik már nem fognak csak úgy kigúnyolni vagy megverni, de én magam nem változtam. És itt ugyanúgy kilógok a sorból, mert semmiért nem tudok kiállni, tehát véleményem sincs semmiről, legalábbis kimondott, így szinte semmilyen vagyok. Hisz nem lehet velem beszélgetni, állandóan szorongok, hogy vita lesz. Ugyanezen okból nem merek szólni megbeszélhető apróságokért sem, amiket mások könnyen elintéznek. Pl. megkérni a szobatársat, hogy figyeljen oda a vízzel, ne legyen hajózható a fürdő miután ő tusolt, mert elcsúszunk rajta. Ilyenkor hallom a fejemben, hogy "gyáva gyáva gyáva" de nem tudok mit tenni. Hogy vessek ennek véget?