Ha én is jóképű lennék és magas és izmos, akkor nekem is lenne jó életem? Barátnőm, munkám, stb?
Mert nekem az egész életem egy nagy lemaradás. Bekerültem egyetemre valami gyenge középiskolából, meg is buktam föbb tárgyakból, de utólag meg tudtam tanulni, csak ugye már igy az elején elcsuszva nem az igazi a dolog.
Csajozni is későn tanultam meg, munkát találni meg még később fogok, pedig már végeztem...
Másokon meg azt látom, hogy csak éldegélnek, minden történik a maga idejében nekik, barátnőjük is csak ugy lesz magától (nekem be kellett probálkoznom több száz nőnél mig lett csajom)...
Na és elvégzik az iskolát és 2-3 honap mulva már dolgoznak, ha nem már az egyetem alatt be lett biztositva a munkahelyük...Ja és boldogok és jól néznek ki és gazdagok. Én meg csak kuncsorgok, mert sosem leszek ilyen, vagy max akkora eröfeszitéssel, hogy azt ezek a szép és gazdag emberek sztem sose tennének meg! Akkor miről beszélünk? Gyűlölöm öket, hogy előnnyel indultak az éeltben!
válasza:Elég unszimpatikus vagy kérdező. Ha bárki azt meri neked mondani, hogy gondolkodj pozitívan, akkor rögtön leszeded a fejét. Nem is akarsz te megváltozni, jó ez neked úgy ahogy van, és tudod mit? Ezért tartalak szánalmasnak.
Nem vagyok túl szép, nincs sok pénzem, és nincs állásom, pedig nő vagyok. De megtaláltam a páromat, akit szeretek, nem csak úgy az ölembe hullott, hanem tettem is érte és megbecsülöm. Tudom, hogy fogok találni munkát pocsék végzettségekkel (grafikus és médiatechnológus asszisztens, amik semmit nem érnek, de tudom h nem vagyok ostoba), mert mások is találnak, és mert hiszek benne, hogy sikerülni fog.
Akik könnyen megszereznek mindent, nem képesek értékelni azokat, én így látom. Lesz pénzük, barátnőjük, de sohasem fogják értékelni azokat a dolgokat, amiket kaptak az élettől. És igen, az élet nem igazságos. De én jobban érzem magam, ha valamit munkával érek el, mintha csak úgy az ölembe dobják.
Én hosszú idő óta nem vagyok elégedett magammal és az életemmel, de nem adom fel a reményt. Apránként lépéseket teszek az ügyben, hogy jobb legyen, és utálom azokat az embereket, akik még reménykedni sem képesek. Emberek milliói élnek egyik napról a másikra, és szenvednek minden nap, az ilyen alakoknak semmi joguk sincs ezek után hisztizni. Akinek sok-sok emberhez képest mindene megvan a világon.
Huhh vegigolvastam az egeszet...:)
Hat, kedves kerdezo, lenne par eszrevetelem...
Eloszor is, te komolyan, KOMOLYAN azt hiszed, hogy csak neked nehez az eleted es mindenki masnak minden happy es folyton a lagy deli napsugar sut ra???
Hat rohadtul nem... Hidd el, meg annak sem, akirol azt latod, hogy "gondtalan" az elete.. Irtad, hogy azt latod masoknal, hogy "gondtalanul" buliznak, meg jokedvuek stb... Hidd el, nekik ugyanugy megvan a maguk baja, egyszeruen nem teszik ezt kozhirre!! Ha valaki bulizni megy, nem azert teszi, hogy sajnaltassa magat, hanem hogy jol erezze....
A csajozas meg a munka.... Mar bocs, de neked van csajod.... sot, ha ugy allsz majd hozza, lesz munkad is... (te magad irtad, hogy hasonlo erobefektetessel mint ahogy csajt szereztel, tudnal munkat is).
Ja, hogy ez nem konnyu?? Hat elmondom neked, ha meg 23 evig nem tunt volna fel, az elet bizonyos embereknek nem konnyu, masoknak meg az.... Ez igy van basszus miota vilag a vilag.... Ezen nem kell sajnalkozni, meg itt rinyalni, TUDOMASUL KELL VENNI!
Velemenyem szerint rohadtul nincs okod panaszra, mert az elhatarozast latom benned, hogy szeretnel valahova jutni, meg ezert meg is teszel mindent (a baratno szerzes dolog)egyszeruen csak udon azt, hogy ezert neked egy csomot kell hajtani masoknak meg nem... Pedig, most lehet elszomoritalak, ez bizony igy lesz egesz eletedben!!
válasza: válasza:Ezt nem értem, azt írtad, végül lett barátnőd, vagy ő már nincs veled?
Amúgy a gépész az egyik legjobb végzettség szerintem, bár tudom, hogy ott is kell az állások többségéhez a 2-3 év szakmai tapasztalat, de legalább hasznosítható diploma.
Amúgy meg azok az emberkék a kisebbség szerintem, akikről írsz, akiknek "bejött az élet". A többségnek még annyira se jött be, mint neked szerintem.
válasza: válasza:azért lett ilyen személyiségem, mert:
csunya voltam, okossabb voltam, mint a kortársaim, hülye játékokat találtam már ki ovodában is, amit senki sem értett, ugyhogy a kiközösités már itt kezdődött el.
Aztán anyámék strébernek szántak, én el is fogadtam ezt a szerepet, mert a magolás könnyen ment, és ha bemagoltam mindent, akkor nem volt otthon feszkó, szidás.
Mikor már a többi gyerek a külsőjével foglalkozott, meg eljártak társaságba, mert hajtotta öket az élet, addig én otthon ültem továbbra is. Apámék mondták, hogy járjak el, de általában ha valahova elmentem, akkor:
1, idegesitő voltam a többi gyerek számára
2, otthon apámék cukkoltak és én meg szégyelltem és inkább nem jártam sehova
ugye béna ruhákba jártam, nem volt igényem divatra, nem is néztem ki jól, tehát nem volt SEMMI húzóerő, ami normális emberek közé terelt volna.
Ha legalább jóképü lettem volna, akkor automatikusan megjavit engem a többi ember. Vagy nem is kell, hogy megjavitson, egyszerüen csak kellettem volna a nöknek.
Én gondold el ugy kerültem be egyetemre, hogy 0 élettapasztalattal és aggyal. Ott kellett megtanulnom gondolkodni, mert elötte csak magoltam. És elég nehéz volt.
szóval elegem van, hogy állandoan le vagyok maradva és a külsőm is nagyon sokat tehet erről. Amugy semmi baj nem lenne a lemaradással, de mint mondtam, én is emberböl vagyok, én is 18 évesen lettem nagykorú, én is 25 éves koromig lehetek pályakezdő és engem is piszkálni fognak, ha 30 évesen még nincs gyerekem.Ja és nem fogok tovább élni sem. A tempó adott, a természet diktálja, ha valaki lemarad, kimarad.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!