Ha én is jóképű lennék és magas és izmos, akkor nekem is lenne jó életem? Barátnőm, munkám, stb?

hát ja, ki kell centizni az egyensulyt a dologban. De hidd el, nem biztos, hogy te végigszoptad volna azt amit én.

dióhéjban:

18 éves koromig homokosnak csufoltak, mert nem csajoztam. 18 évesen egy csaj szerelmet vallott nekem, átmentem hozzá, randiztunk vagy 3x, kidobott, mert nem voltam férfias (ezt csak utolag értettem meg). Ebben a szerelmi bánatban fetrengtem 3 évig, majdnem rendörségi ügy lett a vége,mert zaklattam.

21 évesen már jártam pszichologushoz majdnem 1 éve, ő tanácsolta, hogy menjek fel társkeresröe. Onnan lett barátnőm igen hamar, vele voltam egy évig.

Ekkor már vagy 3 éve jártam bulizni hébe hóba, de egy növel nem táncoltam/smároltam/semmi. Leittam magam, aztán ugrabugra. Koliba nők nem voltak, csak kockák mindenütt. Iskola nehéz volt, nem volt idő semmire. Depresszioval küszködés.

Csajomat otthagytam 1 év után, nem fájt nekem a szakitás, de depresszió tetöfokára hágott ---> pszichiátria meglátogatása, gyógyszer szedése 1 hétig, majdnem összeestem egyszer az utcán ---> gyógyszer abbahagy

elkezdtem járni csajozni, bulikba, durván. Sok nöhöz csak ugy odamentem mondtam valami hülyeséget, megprobáltam lekapni, és meglepetésemre néha sikerült is. Aztán ez addig fajult, hogy néha már randiztam eleinte csak csunya lányokkal, majd egyre szebbekkel, persze azok mind kioffoltak általában 1 randi után. A csunyákat meg én offoltam.

EGy évig jártam csajozni, amig tlaáltam egy olyan lányt, akivel járni is akartam. és viszont.