Más is érezte már úgy magát, hogy senkit nem érdekel, és hogy teljesen egyedül van? 14/L

Igen, sokszor és sokáig. 24

Több mint egy évig voltam így, mikor új suliba kerültem nem igazán sikerült jó barátokat szereznem, mert elég rossz első benyomást szoktam kelteni (gyakran lenézőnek, beképzeltnek vagy flegmának látnak, pedig baromira nem ilyen vagyok, max. néha flegma). Sokáig tartott, mire sikerült az emberekkel megismertetni magamat, hogy rájöjjenek, hogy igazából nem vagyok egy beképzelt ribanc, mondjuk nem mondom, hogy mindenki haverja lettem, de sok barátom lett azóta. Biztos vagyok benne, hogy igyekszel, de néha észre sem vesszük, milyen képet mutatunk a külvilágnak: nagyon sokat jelent, hogy mosolyogsz-e, de komolyan, ez hihetetlenül fontos. Én is szívesen beszélgetek veled, ha van kedved hozzá. :) 15/L

Hát hogyne!:D És ilyenkor az a legrosszabb, ha fogalmad sincs, hogy mit csináltál. Csak vagy, de ez senkit nem érdekel. Á, máris felidegesítettem magam.:D A lényeg, hogy voltam így én is, ami (aki!) segített, az egy nagyon kedves személy, és rengeteg tanácsot adott! Lehet, hogy nem tudtam megfogadni, de sokkal jobban éreztem magam már attól, hogy bár megyékre lakunk egymástól, így is szeret, és van, és segít!:) Megfogadtam, hogy ha tuduk, akkor soha nem okozok senkinek ilyen érzéseket, pont azért, mert tudom, milyen... Ha beszélgetni támad kedved, nekem is írhatsz nyugodtan, biztosan meghallgatlak!:)) 15/L:)

Igen, évek óta egyfolytában így érzem. 22/F

Én is nagyon sokszor érzem ezt...ha akarsz írhatsz nekem is nyugodtan,és nem csak te,aki úgy érzi szeretne beszélgetni valakivel írhat nyugodtan :)

Nekem is vannak ilyen érzéseim néha. Ha gondolod nekem is írhatsz. 14/L (:

Én egész életemben így voltam.

De manapság ez lett a divat. Régen amikor mentünk valamerre mindig az volt a cél, hogy minél többen legyünk és állandóan hívtunk mindenkit, viszont senki nem akart jönni semerre. Most azonban megfigyelte, hogy kisebb csoportok alakulnak ki akik szinte szektaként nem nyitnak a többiek fele...legalábbis nálunk ez van. Tulajdonképpen mindenki tojik a másikra. Az emberi kapcsolatok szinte már csak érdekre alapszanak. Sajnos ez van...el kell fogadni.

igen, csapj bele! :()

Én is így vagyok vele:( 13/L De nekem a zene mindig segít♥