Más is van, vagy lenne így ha idegen helyen van teljesen egyedül, ismerősök nélkül?

a helyzet hogy megfordulok "zenészként" sok helyen főleg falvakban esti kocsma féle helységekben, és teljesen egyedül megyek. Senkit nem ismerek, (szünetben beszélgetek pár emberrel annyi.) Sokszor vannak kibírhatatlan alakok, hisztis jánykák akik flegmáznak, anyukáznak is akár ha valami nem tetszik nekik. Hálisten tetlegességig sose fajult még, de ez nagyban a "hideg véremnek" is kösznhető, sok "mindent" elengedek a fülem mellett.

Azonban vannak esték amikor valamiért egyszerűen nincs biztonságérzetem, olyankor..hogy is mondjam felveszek dolgokat, ha beszólogatnak stb...flegmáznak. Ilyenkor szivesen oda állnék sokszor az illető elé h már mi a. Ha Én mondanám ott valakinek hogy pl : anyukád Biztos szét szednének. A lényeg h ilyenkor kiszolgáltatottnak érzi ugye az ember magát amit nem szeret, én sem. De kerülöm a balhét, mire mennék egyedül.

De mondom van olyan is, hogy csak egyszerűen van és kész (biztonságérzetem). Na most ne gondoljátok h ilyenkor neki megyek a másiknak, nem, viszont nem érzem magam kiszolgáltatottnak. Jobban kiállok magam mellett stb..de természetesebben viselkedem, tényleg úgy vagyok vele.."beszéj...lepereg..én megkapom a lovét ennyi". De ez vagy jön bennem az este vagy az előző...