Mért vagyok teljesen egyedül?

Nekem is gyakran voltak ilyen érzéseim. Az sokat segít ha olyan párt találsz aki partnered bármiben, és feldobja kicsit az életed. Amúgy valamilyen szinten most is érzem ezt, hogy albérletes lettem, elég távol a kollégiumtól, és kiestem a közösségi életből, kb nem is beszéltem ezer éve olyan emberekkel akikkel azelőtt naponta találkoztam. De amúgy érdemes elgondolkodni magadon is, hogy miért lehet az hogy nem keresik mások a társaságod, vagy azis lehet hogy te magad hagyod elveszni a kapcsolataidat.

Annyit lehet tenni, hogy meg kell szokni hogy az emberi kapcsolatok nem örökké tartanak, néha elmúlnak, de majd jön helyettük másik. Te magad is próbálhatsz szervezni találkozókat.

Talán nem a megfelelő emberekkel találkoztál, vagy te sem érezted azt a mértékű szeretetet irántuk, ami "kell" egy barátság hosszútávú életéhez.

Én 23 éves vagyok, és augusztusban lesz 11 éve, hogy megismerkedtem két lánnyal, akik az igaz barátaim a mai napig. Rajtuk kívül van még pár haver, akik vagy lemorzsolódnak, vagy nem, de mi mindig itt vagyunk egymásnak. Én azóta édesanya lettem, ők nem, mégis kitartott a barátság.

Tudom, ez téged nem vígasztal, de ezzel azt akartam mondani, hogy egy barátságban munka is van ám. Elviselni a másik heppjeit, kitartani akkor is, mikor úgy érzed, hogy neked ez már sok (Volt, hogy az évek alatt durván elkallódtam, de ők mégis mellettem maradtak, nekik köszönhetem, hogy újra normális életem van).

Ha találsz valakit, akivel igazán egy húron pendültök, akkor ne hagyd elúszni a barátság lehetőségét. Talán félsz is a csalódástól nem? Ezt kell legyűrnöd, mert barátra mindenkinek szüksége van, nélkülük sokkal nehezebb kibírni dolgokat, még akkor is, ha van szerelmi kapcsolatod.

Nekem van egy ismerősöm, aki elvált és addig kb. csak a férjével volt. Szóval egyedül maradt 40 évesen. Persze nem teljesen, hisz ott voltak a gyerekei, csak szinte ők is már felnőttek, nem volt már igazán szükségük anyucira.

Őt az tette újra társasági emberré, hogy talált magának egy hobbit, amit szívesen csinál, felvette a kapcsolatot olyan emberekkel, akik szintén ezt csinálják. Most már nagyon sokszor összejárnak, igazi baráti társaság lett.

Neked is ez kéne. Egy hobbi, egy cél, akár önkéntes munka. Hidd el, magadnak kell először túllendülni a magányon. A párodat meg hagyd el a fenébe, ha nem érzed annak. Találj jobbat. 24 éves vagy, előtted az egész élet :)

Mondom ezt szintén 24 évesként :D

Nem megfelelő emberekkel barátkoztál, ennyi az egész!

Aki igazi barátod, az ragaszkodik hozzád, évtizedeken keresztül is, arra nem kell ráakaszkodnod.

Ha te amúgy rendes, jóindulatú vagy, akkor nem benned van a hiba.

Legalább is szerintem.

Az egyetlen, amit én nem tudok tolerálni valakiben, az a rosszindulat.

Minden mást igen, még, ha nem is leszünk "legjobb barátok".

Én is voltam hasonló helyzeteben,csak annyi a különbség,hogy nekem a párom a barátom,jó a párkapcsolatunk.De barátaim nem voltak,vagy ha voltak akkor csak rövid ideig,mindig úgy éreztem kihasználnak,és lassan megszakadt minden kapcsolat velük,és nem is kerestem évekig barátot mert csalódtam.

Viszont nagyon hiányzott egy barát,és most azon vagyok ,hogy találjak egyet legalább.Interneten próbálkozom,és egy valakit találtam is már aki szeretne barátot és tenni is hajlandó érte,biztos van olyan aki veled is szívesen barátkozna csak meg kell találnod.Sok szerencsét.