Ha teljesen egyedül vagyunk mindenféle problémánkkal és senkihez nem tudunk fordulni mit lehet tenni?

Szisztok!

Abban szeretném a segítségetek kérni mert nagyon kiborit már az,hogy nincs igazán senkim,,mostanában is nagyon nehéz dolgokon megyek keresztül és nem tudom senkivel megbeszélni,elmesélni, elmodani nem azért,hogy sírjak valakinek a válán,persze nem mondom néha az is nagyon jól esne, (egy aranyos nagyi akihez oda bujhatnák:-)),Valahogy úgy alakult az életem,hogy egy néhány éve,hogy lett egy kapcsolatom már az elejétől fogva problémás volt,de sajnos bele estem abba a buta hibába,hogy csak azért nem szakítottam vele,mert,hogy majd csak jobb lesz,meg biztos nekem is vannak hibáim és lehet velem van a baj meg ilyenek. Amikor azon gondolkodtam,hogy miért nem keresek valaki mást mert biztos akadna jobb is,akkor tudom,hogy nagyon befolyásolt az,hogy előtte volt egy válásom amiben hibásnak éreztem magam és szerintem ezért hagytam magam büntetni a mostani párom mellett. Egy kicsit komplikált az Én életem! Mostanság az a helyzet,hogy a munkám miatt sokat kell otthon lennem otthon dolgozom,(elköltöztem sokkal messzebbre ahol sok ismeretségem volt ahol barátaim voltak), és mostanság nagyon sok olyan dolog ért amit alig tudok megoldani magamba, súlyos lelki dolgok értek, mint pl.(akivel nagyon szerettem beszélgetni nagyon beteg és a betegségétől nem tudunk beszélni),a szüleimmel sem nagyon tudok beszélgetni, mert anyukám nagyon ugymondom inkább,hogy érdekes természetü, mindig a haragot keresi és még az apámat is meg a bátyámat is ellnem tudja hangolni,és még az egyszem unokája sem érdekli:-(,a mostani párom nem nagyon figyelmes velem ritkán tudok vele beszélgetni bármilyen bajom van. Túlságosan lekötik a saját dolgai! (Nekem az előző házasságom nagyon ennek az ellentéte volt rengeteg tudtam beszélgetni a férjemmel mert meghallgatot...biztos ezért is hiányzik nagyon),a mostani barátom élettársam ha valami apróságon összveszünk haza szalad az anyukájához!

Nem tudom mit csináljak tényleg nagyon nehéz minden,ha arra gondolok,hogy szakítanom kell akkor nagyon megijedek és félek tőle, biztos azért mert hogy akkor még jobban egyedül maradok. Az a bajom,hogy alig tudok beszélgetni

messze laknam tőlem a barátaim-barátnőim, telefonon szoktunk beszélni,de mlegtöbbször mindig sietve,mert dolgoznak és elfoglaltak,és szinte mindig magamba gondolkodnom és magamon kell segítenem ami már nagyon nehezemre esik.Szóval hiányoznak az igaz barátok a szeretteim akikre támaszkodni szoktunk ha valami nehéz!