Hogyan lehet elfogadni, hogy ez az egész világ hazugságokra épül hogy megkapjuk alantas vágyaink tárgyát, és ostoba, agresszív, kirekesztő, önző emberek lakják, ezért örökre magányos marad az ember és az élete értelmetlen lesz?

Elég szomorúnak tartom, hogy az emberek azt hajtogatják, hogy alkalmazkodni kell a megélhetésért, mindenki a másikon tapos, ott rúg bele, használja ki, ahol csak tudja, de végül, mikor csontig vérig elprostiuálódtunk és az egész életünk hazugság, akkor mit lehet élvezni az életben, ha mindenük megvan a szabadságon kívül?

Hiszen ha feladunk mindent, akkor gyakorlatilag meghal az utolsó valódi önmagunk is a túlélésért. Paradox nemde?