Miért kell feltétlenül küzdeni valamiért?
Nem kell.
Lehet.
Általában azok mondják, akik elégedetlenek a saját életükkel, mert nem tettek bele mindent, amit tudtak, és egy olyan ideált kergetnek, amit sohasem tudnak elérni, és mivel látják, hogy te el tudnád érni, ezért csesztetnek, miközben az nem is érdekli őket, hogy esetleg neked mások az elképzeléseid, és jól érzed magad így is. Sőt, leszarják, hogy te hogy érzed. Ez a részükről önzőség.
Valszeg éreztetni akarják veled, hogy te sem vagy tökéletes, mert önmagukkal nincsenek megelégedve, és azt akarják, hogy ha nekik szar, akkor a másik: "hogy mer boldog lenni, miért mosolyog ez hétfő reggel, mit képzel..."
Én a helyedben csak mosolyognék az ilyen embereken, ha nekik ettől jobb lesz, hát legyen, szívük joga, én viszont nem hagyom, hogy ezek elrontsák a kedvemet, kevesek ők ahhoz...stb.
Szóval, ha valaki boldogtalan, ne hagyd, hogy kisugározza rád is.
Nem tudnak dicsekedni...
Nincs szép unoka...
Nem látod, milyen önzőek veled szemben?
Nem azt akarják, hogy boldog legyen a lányuk, hanem, hogy teljesítse azt, amit ők nem voltak képesek az életben elérni, mert magukra nem tudnak büszkék lenni, ezért a te sikereidet akarják elszívni.
Boldogok a szüleid?
Én úgy érzem, hogy nem.
Érzelmi szempontból nem tekinthetők felnőttnek, így nem is tudnak igazi, hátsó szándék nélküli tanácsokat adni.
De büszke lehetsz magadra, hogy az érzéseidet nem elfojtod, hanem hallgatsz rájuk, bár nem tudsz még mindent, de hiszen nem tanították meg neked, de tanulni és változni sosem késő.
Ha meg akarod törni ezt a folyamatos csipkelődést, kérdezd meg anyádtól/apádtól, ha azt mondja, hogy így nem tud dicsekedni veled, hogy: a szereteted ezek szerint feltételes és nem feltétlen? vagy,: Neked többet számít az, hogy dicsekedhess, mint az én boldogságom?
"Érzelmi szempontból nem tekinthetők felnőttnek, így nem is tudnak igazi, hátsó szándék nélküli tanácsokat adni."
Ezzel nagyon fején találtad a szöget. Főleg anyukámnál érzem azt, hogy nem tud a vágyaitól függetlenül látni dolgokat. Van az élet rendje - ergo az elképzelései - és ami úgy alakul, az jó, ami nem, az rossz.
Mert a mai világ teli van elvárásokkal.
Ha lenne párod, de még nincs gyermek, a kérdés - Mikor jön a baba?
Ha már van egy baba kérdés - Mikor lesz már kistestvére?
Ha már van kistestvére a kérdés- Miért nem akarsz nagy családod?
Ha már nagyobbak a gyerekek a kérdés-Melyik iskolába fognak járni, mit fognak tanulni?
Ha gond lesz a házasságban, miért jutottatok idáig?
Ha nem nem lesz gond - Hogy csináljátok, hogy még együtt vagytok?
Melyik iskolába fognak járni a gyerekek? Minek tanulnak? Mikor mennek férjhez? És kezdődik az egész előről.
Tudni kell, hol van a magánélet határa, és nem felelni a kérdésekre.
Nincs is annál jobb dolog az életben, amikor meg vagy elégedve magaddal, az életeddel, és nyugodtan hajtod álomra a fejed. :))
Valóban lehetséges, hogy azért csesztetnek, mert úgy gondolják, hogy többre vagy képes, ugyanakkor szerintem van még valami a pakliban. Lehetséges, hogy akármit csinálsz, nem lesznek veled elégedettek. Hiába keresel többet, hiába lesz gyereked, az nem fogja !ŐKET! kielégíteni, mert csak a célokat hajkurásszák, és nem veszik észre a jelen szépségét.
Azonban! Ezzel szerintem semmi gond nincs, jó, persze lehet rájuk mondani, hogy önzőek (stb...), de akárkit ismételgetnék, nem jutnál előrébb. Nem tehetsz ellene túl sokat, de ők a szüleid, miért ne szerethetnéd őket úgy, amilyenek?
Szerintem tisztázd velük, hogy ki életéről is van szó... Ha ŐSZINTÉN megbeszélitek, és teret engedsz nekik a kitárulkozáshoz, azzal mész a legtöbbre. :) Osztozzatok egymás örömében, de ne akarjátok irányítani a másikat, mert az erőlködés csak gyűlöletet fog szülni.
K.P.
Nálunk is hasonló van. Élem az életem ahogy tudom, illetve nekem jó. Otthon azzal példálóznak, mikor lesz unoka mikor lesz ez mikor lesz az - nekem - amihez nekik semmi közük nincs.
Én is úgy érzem,hogy önzőség, ráadásul olyan, mintha engem akarnának cérnán rángatni, felhasználni arra, hogy a saját életükbe valahogy vigyenek egy kis "fényt".
Szerintem ez nagyon szomorú dolog, de sokan vannak, akik ezt látják. És, a jobbik eset, ha ezt felismeri az ember, és nem engedi,hogy a saját családja így befolyásolja.
Én pl már jó ideje semmit nem is tudatok az otthoniakkal, néha telefonon beszélünk, hogy jól van mindenki, de amint anyám belekérdezne dolgokba, egyszerűen leterelem.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!