Vajon érdemes még reménykedve felkelnem, hogy a világ megváltozott tegnap óta?

#30 : Hááát... Zárójelben : (Van benne igazság).

De persze érdemes azért az elesettekkel -!- jelen esetben is -!- megértően bánni!!

30. Miért,szerinted olyan sok ember van aki ennél többet akar?

-Minél jobban fizető munka,hogy a pénz miatt ne kelljen aggódni

-Egy normális párkapcsolat

Akármennyire idealista vagy,te sem gondolhatod komolyan,hogy az átlag ember ennél többet akar.

Nem akarok senkinek a védelmére kelni, nincs is rá szüksége, de szerintem azért úgy gondolta, hogyha csak ez számít és mindenáron, és enélkül már nem hajlandó élni, az nagyon nem jó, és megnyomorítja az embert.

Persze én mondjuk ezt még konkrétan pénz ügyében nem, de nő és "apró-cseprő" földi dolgok ügyében már tapasztaltam... hajaj, ha belegondolok, mennyiszer is.... Most itt tényleg bele gondoltam, voltak azért szerencsétlen ügyeim. - Amiknek a végén az lett, hogy az akaratosság és az értelmetlen kepesztés miatt csak lesüllyedtem.

Amikor viszont "megtértem", megbántam, és rábíztam magam a sorsra >olyan szinten<, hogy ami akkor nem ment, nem erőltettem, végül megkaptam AZT, ami tényleg előre vitt, ha nem a dupláját. Itt most közel sem csak lelki szinten lehet gondolkodni, amire itt gondolok.

Ha egyébként belegondolunk... megannyi példát találhatunk rá az életben. Nekem pl. az "Élő Mátrix" című filmben látott elbeszélések jutnak az eszembe. (A filmet egyébként ajánlom másnak is, ha máként nem is, mint egyszernézős érdekesség, hinni persze mindenben ott sem kötelező)

Fontos a pénz, tudom. Megélhetés miatt, a jogosan igényelhető kényelem miatt, hogy legyen miből a családnak élni. Én is reménykedek jó fizetésben, én is nagyon sokat gondolkoztam, hogy mi mindenre használnám ki, hogy mit szereznék/tennék belőle mondjuk a fiam/lányom javára.

...Persze ezek nekem még mindig nagyon messze vannak. De ha ezek még mindig nem sikerülnek úgy, akkor is csak valahogy élek tovább, amíg netán éhen nem halok, mert csak történik valami, nem?

Oké, persze ha utcára kerülnék már nem lehet ilyen "egyszerűen" dönteni itt most gép előtt fejben, hogy akkor mi lenne, de még akkor is ... ugyebár ismerünk egy-két bíztató példát arra, hogy onnét is fel lehet jönni.

De amibe max. bele tudnék most gondolni pl.: Tegyük fel, hogy csak egy olyan fizetést tudok nagy nehezen találni, amiből éppenhogy megélek, és gyerekem se lesz. (Párkapcsolatot illetően jelenlegi állás szerint egyébként sem állnék túl jól, mert a lányok eléggé megvetnek, na bumm, fölényeskedjenek ha ettől jól érzik magukat) - De akkor is csak tudok még valamit kezdeni magammal : Mondjuk papírra és ceruzára még pont telik, valami időm otthon meg csak lesz, hát akkor nekiülök, és elkezdek írni... valamit, novellát vagy verseket, esetleg pont gyerekeknek - bár tudom, ahhoz azért kell egy jó pedagógiai rálátás, hogy a gyerekek lelki világát valaki jól belője (bár Lázár Ervinnek is ment, és Ő sem volt valami nagy pedagógus-tudós)... aztán ha már szereztem gyakorlatot a dologban, akkor biztos találok legalább egy rokont, akiben megbízhatok, megmutatom neki, és esetleg ő publikálni is tudja valamilyen egyszerű formában, pl. internetes blogban, vagy amolyan gyerekeknek szóló oldalakon... persze most olyan mélyen belemenni a konkrétumokba nem fogok és itt nem is kell, majd ha adja a szükség, akkor ..... vagy valami ilyesmi. Mittudom én : modellezés, fafaragás...

Még egyszer híradóban is láttam ilyen példát, amikor néhány teljesen "hétköznapi" embert bemutattak, akiknek éppen valamikor volt szabadidejük, belefogtak, aztán a végén pénzt is csináltak belőle, és olyan szintre tudták vinni, amit nem is gondoltak.

Nem kell itt nagy professzionális dolgokra gondolni, meg képzettségre. Volt, aki varrásból csinált magának második karriert, volt, aki a fotóit árúsította ki, volt ha jól emlékszem akinek jó sövénynyírási dizájntervei voltak hobbiból, s azt vitte fel a gyakorlatban... Egy csomó olyan dolog, ami valójában egyszerű, és nem kell hozzá "hűde nagyon tehetségesnek lenni".

Csak bízni kell az ötletekben. Meg nem mindig attól rettegni, hogy az "okosak" erre rámondják, hogy idétlenség, meg ehhez nem értesz, meg nincs képességed/képesítésed rá. Oké, van sok olyasmi, amit rendesen iskolásan ki kell járni, az alap főállások ilyenek.

De ha valamire lehetőség van, meg kell próbálni... De persze nem erőltetni, erről ugye fenntebb én is írtam. Aztán ha tényleg nem megy, az életben van sok más, akkor valami újat kipróbál az ember, a tapasztalatait, hogy mi nem ment neki, pont tudja használni a válogatásban, és akkor keresi, hogy mit TUD!

Ti is tudjátok : MINDENKI JÓ VALAMIBEN!

"Attól félek, hogy előbb utóbb csalódni fogok és akkor viszont tényleg az lenne az utolsó csepp a pohárban."

Elvek alapján élj ember, ne az alapján hogy mi sikerül és mi nem! Az élet tele van buktatókkal, valószínű hogy még egy párszor pofára fogsz esni.

"A másik dolog, hogy van ez a lány..."

Ne haragudj, hogy ezt mondom de a leírtak alapján neked nem lenne szabad szaporodni. Ha összejösz vele azt hiszed boldog leszel, ha nem akkor meg kár teszel magadban. Milyen hozzáállás ez?

És azt hiszed jó ember vagy? Amikor másokkal foglalkozol, úgy tűnik, hogy valójában csak magaddal törődsz. Nem tűnsz valami önzetlennek.

Én azt mondom neked, hogy emelkedj felül a földi vágyaidon! Légy több!

A 3# és a 30# is én vok.

Jaj neeeeee!!! Kérdező, Te kezdesz mindinkább mégjobban hasonlítani az akkori - pozitív átvitt értelemben tényleg megölt - énemre...

Nehogymár egy lány miatt tedd függővé az életed.

És akkor ehhez ismét említhetem, hogy még az is lehet hogy most még aranyosnak tűnik a leveleiből, de aztán...

Én nemhogy neten, ÉLŐBEN, minden iskolanap találkoztam vele és 3 évig mosta át az agyamat - ugye privátban utaltam is rá, hogy mennyire. Tényleg! Erre még emlékszem.

Bár, haha, még én voltam a jobb, mert a többi volt osztálytársam jó részénél ez érettségiig tartott. Bár ahogy azt is említettem, ott már "kezdtek a dolgok kibillenni a kezéből", ha érted mire célzok... ;)

Hát szóval, ismét látom, hogy veled nehéz.

Ez már tökre olyan kezd lenni, mintha az akkori önmagammal szállnék egy sok reménnyel látszólag nem kecsegtető vitába, hogy meggyőzzem ŐT, hogy hülyeség, amit tenni akar/tesz.

Most már nem is tudom mit írjak. Illetve tudom, bár ezt már kicsit dorgálva írom le:

TE, nem tudnál egyszer végre legalább egy pici részrehajlást mutatni, hogy hátha mégse van ez így rendben, hm ?!?! Itt győzködünk Téged a babás videóktól kezdve a nemistudommármin át, Te meg csak olyasmiket írsz egyre vissza, amivel a saját kedvedet is egyre jobban húzod le.

És tudod, írtam : Senki sem tud sokáig két álarcot viselni. És ez előbb-utóbb igaz lesz rád a lánnyal kapcsolatosan. Mert egy szint után már az írásodból is észrevehető lesz, hogy valami nem stimmel. Max. ha jó vagy kihúzod egy jó ideig ál-jókedvel nála, de idő kérdése és ott is kibuksz.

Hm?!

Az előző vagyok.

Na jó tényleg nem kéne téged itt csesztetni, amikor már az utolsókat rúgod. Már megpróbálok valami biztatót is mondani. Lehet néhány éven belül lemegy a plasztikai sebész ára és akkor az egész világon csak szép emberek lesznek, minden kafa lesz. Nézd meg a Vanília égboltot! Ott is amikor a csávó néhány száz év múlva felkel a kómából, rendbe teszik az arcát, ami egy baleset során egy kissé eltorzult. Ezzel azt akarom mondani, hogy tőled függetlenül is alakulhatnak még az események úgy, hogy neked nagyon faxa lesz, meg akár a lottón is nyerhetsz és akkor tuti tiéd a csaj.

Ne add fel! Én szurkolok neked. Hajrá!

És még arra is meg szeretnélek kérni az emberiség nevében, hogy ajánld fel az agyad az orvostudománynak! Hidd el sokakon segíthetnél vele!

Előre is köszönjük!

Hát valahogy mégsem lett ebből valami.

Ha erőszakkal nem adsz magadnak esélyt még más segítségre sem (nem feltétlen netes kommentre értem, de abból is látható), nemhogy magadon segítenél, akkor tényleg minden hiába lesz, és énis csak az előttemlévőt tudom már ajánlani.

És mondjuk nem tudom, hogy most hol vagy, vagy még élsz-e, de nyíltan szólva egyáltalán nem gondolnám, hogy legfőképp a Te helyzetedben áldásos az, hogy egy lényegében ismeretlen lánytól teszed magad függővé csak azért, mert egy szép fényképet átküldött magáról (ami a jóérzésű emberek jó része szvsz. nem tesz meg olyan könnyedén neten keresztül közvetlenül _konkrét_, de nem ismert embereknek címezve); meg néha-néha szépeket ír vissza.

[???]