Mit csinálnátok az adott szituációban?

Nem tudom, hogy mekkora a képzelőerőd. Mennyire tudod beleélni egy más szerepbe. Egy szituációs játékra invitállak.

Vagy te, aki néma. Kiborulsz valamin. Egy nagyon fontos életmentő dolgon. Igen! A te életed forog kockán. Egy számodra olyan fontos, becses tárgy haldoklik, mint a lélegeztető gép a rászorulónak. Nem tudom, hogy kitaláltad-e. Az okostelefonról van szó. Ami több mint telefon, hiszen soha nem beszéltél rajta. Benne laknak a barátaid. Pou, a virtuális halaid. A facebook s ami a legfontosabb. Ez a nyelved. Ha nincsen chatprogram vagy a felolvasó program elvesztél. Szóval érthető teljes mértékben a kiborulásod.

Nem tudom hogy reagálnál ilyen helyzetre. Én nyugodtan hidegvérrel próbáltam megjavítani, de egyszerűen nem megy. Közlöm anyámnak a problémát. Megvitatjuk. Szokás szerint nem tud segíteni. Kész vagy idegileg. Piszok éhes vagy, de nem tudsz enni. Leblokkoltál. Ilyenkor Fekszel a sötét szobában, mert a sötét nyugtat. Mire annyira megnyugodtál (nem teljesen), hogy enni tudjál rohansz a konyhába és rámolod ki a hűtőt. A konyhában anyád ál s majszol valamit. Te ügyetlenül dobálod az asztalra a kaját, mivel ideges vagy és szomorú. Minden leesik az asztalról. Bár nem borul. Kár nem történik. Anyád felriad, akinek félórája mondtad el viselkedésed okát: miért dobálsz? Figyelem! Néma vagy, telefon nincs nálad. Szóval válaszolni nem tudsz. Ebben a pillanatban megjelenik a minden lében kanál, mindenbe beleugató nevelőapád. Egy tök idegen, hiszen nem a véred. Ott áll összekulcsolt kézzel elállva a 120 kg testével az ajtót és néz, szugerál a szemével. Balra nézel. Anyád detto ugyanezt. Idegesen elkezded felvenni a lehuppant dolgokat. Mindenki csak néz továbbra is s eszükbe se jut segíteni. Erre Nevfater is feltesz egy kérdést. Annyira stressz alatt vagy hogy hallod, de nem fogod fel. Ismerős a szitu. Valami készül s nem jó dolog.

A kérdés az. Mit csinálsz némán s idegesen ismerve a múltból valami nem jó fog készülni, bepánikolva?

Most kérlek figyelmesen újra olvasd át az egészét! Csukd be a szemet s képzelj!

Mit csinálsz?

A) megvárod mi történik. Megbántanak. Te kiborulsz. A holnapod teljesen el van rontva. Kiborulsz ideges leszel ha ideges, blokkol a szervezet nem tudsz enni, se járni, remeg minden porcikád. Más hülyesége miatt szenvedsz.

ott nyomban összeesel s idegrohamot színlelsz. Szóval hazudsz. No meg úgy se veszik be, hiszen ennyitől nem szoktál rosszul lenni.

C) menekülsz kifele. A biztonságos zónába. Védelemért, amit a telefonod nyújthat. Igen ám, de el van torlaszolva az út. Nem adod fel. Még mindig pánik alatt vagy. Szépen óvatosan kipróbálsz bújni az apró résen amit hagy neked. Mondanom se kell, eszébe se jut félrállni. Majd mikor végre kint vagy. Megszólal: lökjél fel! Te engem ne lökdöss hangvétellel! Amint a szobádba érsz s áöleled a telefont nyugodtság árad végig rajtad. Majd provokációnak fogod fel a dolgot. Hiszen mi más lenne? Nem enged ki, mikor látja, hogy kiakarok menni. Kérdést szegez, mikor tudja hogy néma vagy.