Miért vagyok ilyen "életunt"?

Nem ismerjük egymást esetleg?:D Mintha magamat hallanám,én is pont ilyen vagyok.Minden okom megvan arra,hogy boldog legyek,jó párkapcsolat,biztos háttér stb. és mégis nyavalygok.Mondjuk igaz,hogy nem mindig,csak vannak ilyen "rámjött valami hepaj" időszakaim.De...életcélokat találtam.Amikor csak tudok a barátommal vagyok,még egy nyelvet tanulok,és megbeszéltük a barátnőimmel,hogy Magyarország felefedező túrázásba kezdünk.Kéthetente hétvégén összejövünk és elmegyünk mindenfelé,fürdőkbe járunk ilyenek.Igyekszem lekötni magam,kondizni járok,korizni,úszni,moziba,néha buliba:)Vagy a szüleimmel vagyok,hogy megnyugtassam őket,amikor olyan fejet vágnak,hogy "úristen kirepül a gyerek":D Sokat mászkálok a 16 éves húgommal...

Kb.ennyi.Nincs tesód,az lehet jó elfoglaltság!:DD

19/L

A legnagyobb probléma, hogy nem ismered fel a saját hibáidat.

Ha felismernéd, tudnád, miért érzed magad így, bár szerintem érzed, csak hatásosan elfojtod a saját apró jeleidet.

De! ezen,ha akarsz, akkor tudsz is változtatni, persze ez nem lesz könnyű, lehet a célod az érzelmi intelligenciád fejlesztése, csak így tudsz továbblépni, de panaszkodhatsz tovább, mondhatod, hogy neked milyen rossz, csak igazából senkit nem érdekel, amikor ilyesmikről beszélsz.

Pont azért vagy boldogtalan, mert eddig mindent könnyen megkaptál (anyuci, apuci), ezért nem kellet küzdened semmiért, ha szeretnél felnőni, nézz szembe a problémáiddal, és vállald a felelősséget mindenért, ne hagyd, hogy levegyék a válladról a terhet, helyetted döntsenek( főként a szüleidnek), és önállósulj.