Hogyan fogadjam el, hogy szemüveges vagyok?

Már 3.-os korom óta vagyok szemüveges. Lehet azt gondolni, hogy ez nekem már rég természetes és már rég megszoktam. Ez igaz is. Soha nem gondoltam úgy a szemüvegességemre, hogy az rossz lenne vagy hátráltat, de bármennyire is szépíteni akarom igen is hátráltat sok mindenben. Most 11.-es vagyok. Mostanában néha néha ritkán (pl most is) fel tör bennem, hogy ez engem nagyon nyomaszt.. és olyan mintha a lelkemet korlátozná.. Nem arról van szó, hogy én tetszelegni akarok másoknak, hanem egyszerűen az a tudat.. Hogy CSAK egy segédeszköz segítségével látom a körülöttem lévő világot.. Nem szabadon.. Csak egy lencsén keresztül kukucskálok ki a világra.. Csak és kizárólag így láthatom tisztán és ez engem végletekig el tud nyomasztani...

A kérdésemben benne van, hogy "hogyan fogadjam el", de most is azt érzem, hogy ellenállok.. Nem akarom.. Soha többé, de mintha hozzám nőtt volna..