Humán avagy reál beállítottságúnak mondanátok ezek alapján?
A biosz, föci, történelem az oktató tanár előadásmódjától függően ragad meg bennem. Ha csengetéskor betoppan és sótlanul ledarálja a tananyagot kvázi azt az érzetet keltve, hogy ő még nálunk is jobban unja az egészet, az nem hozza meg a kedvemet az otthoni magoláshoz, viszont egy érthető logikai váz felállításával könnyen lázba hozható az elmém és szinte anélkül képes vagyok hibátlanul felmondani a leckét, hogy utólag átolvastam volna. Volt szerencsém mindenféle pedagógushoz ezekből a tárgyakból. A fizika és a kémia tipikusan "értem, de kit érdekel?" kategória nálam, órán jobbára agyhalottként jegyzetelem őket, aztán otthon átrágom és elég hamar fel is fogom a lényegüket, másnap hozom belőlük az ötöst. Matekozni valamiért vacak oktatás mellett is szerettem, kellőképpen elvont és "rafinált" tudománynak tartom, jó érzés feltárni az összefüggéseit és átlátni a bonyolult komplexumait. Az idegennyelvekről annyit mondanék, bár hajlamos vagyok döcögősen indulni velük, egy idő után megjelenik egy automata vészjelzőjük a fülemben, észreveszem, ha valami nem cseng szépen, és inkább jeleskedem a mondataik helyes értelmezésében és tolmácsolásában, mintsem az önálló szövegalkotásban. A (magyar) nyelvtanhoz állítólag brutálisan jó érzékkel áldottak meg az égiek, valóban zsigerből szokásom dicséretes ötöst kihozni belőle, mégsem hinném, hogy szívesen foglalkoznék naphosszakat a rejtelmeivel. Ezzel szemben az irodalom - a matekkal egyetemben - a legkedveltebb tantárgyam, legalábbis ami az alkotások boncolgatását illeti. Mi sem buzdít nagyobb lelkesedésre, mint a verselemzés vagy egy regény/novella/iromány tanulságának levonásának gondolata, imádom kibogozni, mely motívum milyen mélyenszántó mondanivalót takar és miféle elvet, világnézetet testesítenek meg a sztori szereplői. Egyedül az életrajzi fejezetekkel álltam hadilábon még általánosban, száraz és semmitmondó volt a formátum, amelyben a fejünkbe verni próbálták. Érdekelnek továbbá a filozófiai, pszichológiai témák, valamint életem legfőbb célja megérteni a társadalmunk működési elvét, megfejteni a világot és annak emberekkel kapcsolatos jelenségeit.
A legtöbben erre automatikusan a reál szót vágják, pedig szerintem közel sem ennyire egyértelmű a dolog, kíváncsi lennék a ti véleményetekre is.
Nahát, egy rokonlélek... leszámítva matekszeretet megnyilvánulásának aprócska részletét, mert én legtöbbször addig görnyedek egy-egy példacsokor felett, míg nem érkezik isteni sugallat a megoldására, még ha ez órákat is vesz el az életemből és hat litert a vérem és verejtékem elegyéből.:D A mi forrón szeretett lélekbúvár 83%-os kollégánk biztos egy átértékelt elemzést ötöl ki rólad, mert én laikusként téged olyan humán beállítottságúnak kiáltanálak ki, aki elég intelligens ahhoz, hogy elboldoguljon egy számokkal teletűzdelt feladattal. (Na jó, láttam én már értelmes embert elszenvedni a téglalap felszínszámítási képletével, szóval ez elhamarkodott kijelentés volt tőlem, de béna poénnak elmegy.) Amúgy igen, lány vagyok, de ez ennyire szembetűnő? Sajátos hülyeségem tiltakozni amikor bármilyen tekintetben "tipikusnak" nevez valaki.:D
Előző, remélem, nem az INTJ-létedet titkolod, mert az én májam felszedne pár kilót egy ilyen titulus hallatán. Ha már itt tartunk, nekem sikerült az öndiagnózisom minden egyes szempontját túl sokféleképp értelmeznem, olyannyira, hogy végül egyetlen betűre sem mertem a nyakamat tenni, és az, hogy te ilyen hamar fixáltál belőlem kettőt, megnyugvást hozott a fejemre. Nincs sok híja annak, hogy kellő ingert kapjak egy újabb próbához. Mások dobozkáját belőni jóval testhezállóbb meló.
"..mert én laikusként téged olyan humán beállítottságúnak kiáltanálak ki, aki elég intelligens ahhoz, hogy elboldoguljon egy számokkal teletűzdelt feladattal. "
ezt már én is megfogalmaztam így egyszer, csak nem voltam benne biztos.. de még most sem:D
szóval a te véleményed szerint attól még, hogy valaki jó matekból(de nem érdekli különösebben), és a fizikát utálja, akkor nem reál beállítottságú ember? A nyelvtan nekem is mindig zsigerből ment, pedig soha nem tanultam rá, az irodalmat addig szeretem, amíg nem kell beszélnem róla, szavakba öntenem azt, amit számomra egy vers/ bármilyen mű jelent..:) szerinted? bocsi, hogy nem tudok segíteni neked, de mint látod, én is ezzel küzdök:D
Értem, tehát a szemed a khm... közeli ismerkedés reményében csillant fel, és valójában a női nemem okozott csalódást neked.:D A koromat ezek után el sem merem árulni (meglehetősen zsenge)...:D
Nem látom feltétlen szükségét a beállítottságom meghatározásának, a hivatásom ágazatát, mibenlétét úgysem az itt rám nyomott bélyeg fogja eldönteni. Szimplán a köztes állapottól ver ki a víz, kiskorom óta ki sem lehet erőszakolni a képességeim tudatában lévő emberekből egy érdemi szót velem kapcsolatban, mindig mindenki a skála közepébe biggyeszt, legyen szó akármiről. Képbe jöhet egy másodlagos variációként az, hogy indoklást elmarasztalván, "mert csak" alapon aggatják rám a nekem nem tetsző szakszavaikat. Ez összességében úgy hangzik, mintha lehetetlen lenne halandói megnyilvánulással megfelelni nekem, ám ha ezzel tényleg vádolni lehetne, a 83%-os válaszoló magyarázatát sem pontoztam volna zölddel (ő ok-okozattal állt elő, nem 4-5 nyamvadt betűvel). Röviden: bőven van időm pályaválasztásig, de a kérdés nem azt hivatott elősegíteni.
"attól még, hogy valaki jó matekból(de nem érdekli különösebben), és a fizikát utálja, akkor nem reál beállítottságú ember?" -> Ennek a fordítottját érdekes módon miért nem gondolja senki? A gazdag ötletkincstárral és kevésbé röghöz tapadt fogaskerék-meghajtó erővel rendelkező diákok hogyhogy nincsenek élből beskatulyázva humán címkével? Az első kommentemben háborogtam ki magam a témát illetően, szerintem merő ostobaság így vélekedni. Mikor valami érdekel és a teljesítményed is alig kifogásolható benne, az elég erőteljes hajlamra utal. Te az irodalommal vagy így, matek szempontjából csupán a második feltételnek teszel eleget. Ez szvsz a humánra hajaz, nemes egyszerűséggel nagyobb szerencse kísér, mint azt, akinek ilyen vonallal fingja sincs az úgymond realitáshoz. A nagyobb kérdőjel én vagyok kettőnk történetében.:D (Engem különösebben nem zavar, ha szóra bírnak egy vers kivesézéséhez, általában elintézem annyival a bevezetőt, hogy "öcsi, teljesítem három kívánságodat, ha érteni fogsz ebből egy halvány mukkot is", mielőtt fejest ugranék bele.)
Van a szűkös baráti körömnek egy - kapaszkodjatok izomból - humán beállítottságú INTP tagja, őt aztán fenyíthetnénk Justin Bieber bármelyik koncertfelvételének levetítésével, akkor sem jutna el az agyáig, miért egyenlő az x gyökének négyzete magával az x-szel. Egyébként nagyon intellektuális a csaj, vevő az eszmecserére globális problémákról, mi több, a viselkedéséből is a Thinker-jelleg süt, csak épp a matek nem tartozik az erősségei közé. Azért említettem meg, mert nagy a szerepe az egyre gyengülő hitemben tesztügyben. Legtöbbször az én képembe is INTP-eredmény mosolyog, de kevés kettőnk között az átfedés ahhoz, hogy joggal lehessen egy helyre nyomorítani bennünket. Én inkább a gondos tanulmányozásra esküszöm, a funkcióink beazonosítására.
Ejj, ilyenkor szembesülök azzal, mennyire megerednek az ujjbegyeim időközönként. Ismét egy novellámmal örvendeztetem a GYK-közösséget.
U.i.: Az elméleti nyelvészet milyen munkához nyújt elrugaszkodási mezőt?
Ez a humán-reál beállítottság tök gagyi már...
Itt van ez:
Ez már jóval közelebb áll a valósághoz... :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!