Humán avagy reál beállítottságúnak mondanátok ezek alapján?
A biosz, föci, történelem az oktató tanár előadásmódjától függően ragad meg bennem. Ha csengetéskor betoppan és sótlanul ledarálja a tananyagot kvázi azt az érzetet keltve, hogy ő még nálunk is jobban unja az egészet, az nem hozza meg a kedvemet az otthoni magoláshoz, viszont egy érthető logikai váz felállításával könnyen lázba hozható az elmém és szinte anélkül képes vagyok hibátlanul felmondani a leckét, hogy utólag átolvastam volna. Volt szerencsém mindenféle pedagógushoz ezekből a tárgyakból. A fizika és a kémia tipikusan "értem, de kit érdekel?" kategória nálam, órán jobbára agyhalottként jegyzetelem őket, aztán otthon átrágom és elég hamar fel is fogom a lényegüket, másnap hozom belőlük az ötöst. Matekozni valamiért vacak oktatás mellett is szerettem, kellőképpen elvont és "rafinált" tudománynak tartom, jó érzés feltárni az összefüggéseit és átlátni a bonyolult komplexumait. Az idegennyelvekről annyit mondanék, bár hajlamos vagyok döcögősen indulni velük, egy idő után megjelenik egy automata vészjelzőjük a fülemben, észreveszem, ha valami nem cseng szépen, és inkább jeleskedem a mondataik helyes értelmezésében és tolmácsolásában, mintsem az önálló szövegalkotásban. A (magyar) nyelvtanhoz állítólag brutálisan jó érzékkel áldottak meg az égiek, valóban zsigerből szokásom dicséretes ötöst kihozni belőle, mégsem hinném, hogy szívesen foglalkoznék naphosszakat a rejtelmeivel. Ezzel szemben az irodalom - a matekkal egyetemben - a legkedveltebb tantárgyam, legalábbis ami az alkotások boncolgatását illeti. Mi sem buzdít nagyobb lelkesedésre, mint a verselemzés vagy egy regény/novella/iromány tanulságának levonásának gondolata, imádom kibogozni, mely motívum milyen mélyenszántó mondanivalót takar és miféle elvet, világnézetet testesítenek meg a sztori szereplői. Egyedül az életrajzi fejezetekkel álltam hadilábon még általánosban, száraz és semmitmondó volt a formátum, amelyben a fejünkbe verni próbálták. Érdekelnek továbbá a filozófiai, pszichológiai témák, valamint életem legfőbb célja megérteni a társadalmunk működési elvét, megfejteni a világot és annak emberekkel kapcsolatos jelenségeit.
A legtöbben erre automatikusan a reál szót vágják, pedig szerintem közel sem ennyire egyértelmű a dolog, kíváncsi lennék a ti véleményetekre is.
"átlátni a bonyolult komplexumait. " a mateknak, gondolom középsulis vagy, ne haragudj, de az még semmi amit tanultok :D egyébként sztem egyik sem/mindkettő vagy. én is pont ilyen vagyok, kitűnő lett az érettségim, legrosszabb a magyar lett, 88%-al, órán ragadt rám ennyi :) viszont pl. a történelem érdekel, meg a művészet/színház is
emellett pedig vegyészmérnök hallgató vagyok
viszont fogalmazni elég profin és választékosan tudsz :)
továbbtanulásnál azt javasolnám (habár nem kérdezted), h egyrészt olyan irányba tanulj tovább, ami érdekel, másrészt pedig keresett is, pl. filozófia teljesen jó hobbinak, ha mellette van vmi "értékes" diplomád, de abból nem tudnál nagyon megélni
Nem haragszom, lehet benne valami.:D Ezen a ponton jegyezném meg érdekességképp, hogy mivel emelt szinten tanulok matekot, biztos több mindennel találkoztam eddig, mint egy másra (vagy épp semmire nem) specializálódott gimnazista, de tény, hogy a legjava még csak ezután vár rám. Kétlem, hogy meg fog vele gyűlni a bajom.
Úgy terveztem, hogy elsőként lediplomázom abból, ami nem a "büfészakok" egyike (a konkrét irányzaton törnöm kell a fejemet egy darabig, mindenesetre reál alapszínezetű lesz), megalapozom vele a megélhetésem, s csak ezután jöhet a bölcsészkar, mint extraság. Sajnos rajtad kívül több embertől hallottam hírét a nehéz elhelyezkedésnek humánnal, ezért igyekszem észben tartani.
Kösz a választ, na meg a dicséretet is!:D A kérdést igazából azért írtam ki, mert már elegem lett sokak túlértékelésre való kényszeréből, abból, hogy a számolási készségre valami természetfeletti erényként tekintenek, az egyén többi vonása felett meg egyszerűen szemet hunynak, csak mert azok kevésbé mennek ritkaságszámba.
persze, ha így lenne, akkor aki elvégez egy természettudományi/műszaki egyetemet, 100% valószínűséggel nem lenne szakbarbár, sőt sztem akkor már felesleges is a bölcsészképzés...
a másik pedig az, h az absztrakt gondolkodás inkább humán mint reál tulajdonság, persze a fizika törvényeire is elég absztrakt, elvonatkoztatott, leegyszerűsített modellek alapján jöttek rá, de míg egy vers, mű során jó, ha van ilyen készséged, addig egy matekpéldánál általában nem sok hasznát veszi az ember, ha elvonatkoztat a feladattól...
Pedig nagyon egyszerű :) Az irodalomi érzék, nem csak elvonatkoztatásból áll, fontos az érzelmi intelligencia is, hogy ne csak az apró részleteket (vagy a nagy képet) legyél képes elvonatkoztatni egyedül, hanem úgymond átérezni amit olvasol és eképpen elemezni egy szöveget. Fontos szempont még az is, hogy amit kibogarásztál azt csak te érted-e meg vagy másoknak is emészthető formában le tudod fordítani. Ezen képességek együtt lennének irodalomi érzék.
Az absztrakt gondolkodás sokkal inkább egy objektívabb megközelítése a dolgoknak, hogy az illető képes-e felfogni és alkalmazni hideg logikát. Absztrakt gondolkodónak nevezem azt az embert, aki képes felismerni saját gondolataiban a szubjektív, személyes elemeket és képes ezek nélkül (is) döntéseket hozni és természetesen az élet más helyzetire is tudja alkalmazni ezt a képességét.
Először nem nagyon tudtam az esetedben eldönteni, hogy humán vagy reál, de átnéztem mégegyszer és mivel láttam, hogy a nyelvtani dolgok is nagyon mennek (logika) ezért inkább úgy gondoltam, hogy reál. A humán tárgyakat is lehet egy bizonyos mélységik logika mentés tanulni, de mivel irodalomból sem érdekelnek az életrajzi részek (amibe ha bele gondolsz eléggé humán) így nem hinném, hogy annyira humán beállítottságú vagy.
hát szívesen :D
egyébként a 2es álláspontja is érdekes, meg van benne ráció,
viszont sztem az pedig, h reál beállítottságú vagy, és ebből ered a humán készséged kicsit túlzás, de ez az én véleményem,
de az biztos, h nem túl gyakori az, hogy vki ennyire "komplex" és nem, vagy reálos és semmit nem ért a művészethez, irodalomhoz stb. vagy fordítva
Arról szó sincs, hogy emocionálisan ne vonódnék bele a művekbe, még az olyanok érzelmi töltete, "hője" is át tud áramolni a kedélyállapotomba, amelyekkel alapvetően nem értek egyet. Például vehetnénk Petőfitől a 'Dicsőséges nagyurakat', az részben megfogalmazza azon nézetet, miszerint a bosszú csak lesüllyeszt a rosszakaróm szintjére, ezzel én tudnék vitatkozni, mégis érthető számomra, mitől érez így a költő. Mindezzel karöltve nem volna célravezető elhallgatnom, hogy a gondolataim tolmácsolása gyakorta megizzaszt, ebbe beletrafáltál. Általában több irányból közelítem meg, többféleképp öntöm szavakba ugyanazt, az eredménye pedig az esetek túlnyomó többségében az, hogy a közönség képtelen párhuzamot vonni mindnyájuk között és elkerekedett borjúszemekkel pislog rám, mintha én lennék az új kapu. Kezdek felhagyni a reménnyel, hogy valaha velem egy ütemben klappoló jellemre bukkanok a közvetlen környezetemben.
Pontosítanám az életrajzokkal való viszonyom minősítését, létezik engem ámulatba ejteni képes életút, de a tárgyilagos infóhalmaz odaböffentése valahogy sosem volt rám mély nyomot hagyó hatással. "Megszületett, XY iskolába járt, aztán áthelyezték YX-be, onnan a ZXY szekta vezetőjévé koronázták, majd Mucsaröcsöge megalapítójává nőtte ki magát és ott halt meg", nagyjából ennyi jön le belőle, csak az üres elemek mennyisége nagyobb ennél jóval. Ha élvezhető sorokat sikerülne kisajtolniuk magukból a meglévő ismereteik alapján, az segítene rajtam egy csöppet. És azt se tévesszük szem elől, hogy földrajzban a termények, házkörüli állatok és ipari ágazatok felsorakoztatása legalább ennyire untat, reál minősítés ide vagy oda. Ha szerinted a "hideg logika" (azaz szubjektív-objektív elválasztása) meglétéből egyenes úton következik az efajta beállítottság, elfogadom a véleményedet.
Kisbetűse hozzátenném: a leírásodból ítélve nem lepne meg, ha kiderülne rólad Jung bácsihoz és az MBTI rendszeréhez fűződő tiszteleted, és amennyiben tényleg mondanak neked valamit e szövegfoszlányok, megkockáztatom, hogy kiejtetlenül elkönyveltél engem xNTx típusnak.:D Hálám örökké üldöz, amiért eleget tettél a kérésemnek, zolikámat szintúgy.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!