Legyek óvónő, nekem való? Nem tudom eldönteni.
Szóval egy ideje már befejeztem a középiskolát és még azóta sem sikerült döntenem,hogy mi is legyek ,ha "nagy leszek".
Nagy vonalakban annyi ,hogy van egy jó adag önbizalom hiányom sajnos...:/
Régebben valahogy jött ez a dolog,hogy óvónő leszek,mert szeretem a gyerekeket,jól meg is értetem magamat velük szerintem,és nagyon szeretek kreatív is lenni(velük). Viszont tudom ,hogy ehhez a pályához sokkal több kell ennél ,és sokan csak azért választják,mert nincsen jobb éppen.Én is tartok ettől picit ,de még inkább attól,hogy arra jöttem rá,a gyerekekkel szemben nincsen önbizalom hiányom szinte egyedül.Így félek picit ezt a pályát választani ,mert talán így sosem tudok majd a társadalomba beilleszkedni...(?) Közben viszont mégis szeretném ,ha olyan munkám lenne ,amit nem is igazán tekintek,vagy érzek munkának kötelességnek,hanem szeretem csinálni tiszta szívemből.Ezért érezném azt,ha óvónő lennék,azzal ,vhogy értéket képviselhetnék,ami nekem nagyon fontos. és azt vettem észre,hogy a mai világban az a legfontosabb ,hogy az ember éppen hogy "adja el magát"... ami nekem vhogy nem szimpatikus ,nem tudom ,bennem ez nincs meg...:/
Egyszerűen nem tudom mi lenne számomra a legjobb döntés, és már annyira régen tart ez a dilemmám... :(
köszönöm előre is ,ha valaki ír és esetleg ad tanácsot ,mert tudom ,hogy ezt végeredményben csak én dönthetem el ,de mégis meghallgatnám más emberek véleményét is.
Szia!
Köszönöm ,szépen a választ.Ez jó ötlet ,bár én picit másra gondoltam ,mármint ez is jó lenne nagyon ,bár én egy kicsit nagyobbacska gyerekekkel szeretnék foglalkozni ,mert ők már szerintem értelmesebbek.Amire Te gondolsz ,az szerintem a csecsemő és kisgyermeknevelő képzés (?) Igen,mindenképpen csak államira jelentkezem az óvónőin,mert sajnos nem is nagyon tudnánk kifizetni a költségtérítésest...:/
Igazából én arra lettem volna kíváncsi ,mások szerint nem csak úgymond "menekülnék" ebbe,hogy óvónő legyek,és így minél kevésbé kelljen felnőtt emberekkel érintkeznem,de ez végül is egy tök jó ötlet ,hogy elkezdem ,aztán,ha nem érzem magamat benne jól,akkor bármikor abbahagyhatom .
Gyerekekkel, testvérekkel, szülőkkel, nagyszülőkkel, kollégákkal kell kommunikálnod nap, mint nap. A kiscsoportnál, kakiltatni, pisiltetni, talán lehány, vagy rádtüsszenti a taknyát stb. Szülő hisztizik, gyerek üvölt, kolléga ideges. Ezek a rossz oldalai. Ezek bármikor előfordulhatnak.
De ugyanakkor semmi sem fogható ahhoz, amikor gyerekeket nevelhetsz, megtanítasz nekik új dolgokat, azt mondják óvónéni szeretlek!! amikor sírnak és hozzád bújnak vígaszért...stb.
Szóval nem egy sétagalopp, de bőven kárpótolnak az örömök. Menj be a volt ovidba, vagy egy ismerős oviba és nézd meg egy csoport életét. Ha kell, többször.
Beszélgess hosszan óvónőkkel.
24N -óvónéni
Nem tudom mennyire aktuális még a téma, de azért leírom az én tapasztalatomat is, mert hasonló cipőben jártam :)
Én is így kezdtem el tanulni az ónónősdit, féltem, hogy nem érvényesülök, és nem leszek elég határozott a gyakorlatok során. Az elején sajnos tényleg így ment,mert nagyon izgulós vagyok, de hidd el megtanulsz feloldódni a kicsik között. Már én is egyre jobbnak érzem magam, és a mentoraim is sokat dicsérnek azóta. Szóval én is ajánlom neked, hogy tegyél egy próbát :)) Imádni fogod :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!