El akarok tűnni egy időre. Ez normális?
Tulajdonképpen nincs okom panaszkodni. Csodálatos életem van , mindenem megvan, bár nem éltünk luxusban, de hiányérzetem se volt sűrűn.
Vannak barátaim, de már csalódtam bennük egy párszor. Voltak szerelmeim, de mind elhagyott és a szüleim is elváltak évekkel ezelőtt. Nemrég megismerkedtem a magány szó, szószoros értelmével. Mikor nincs senki akivel megoszthatnád a problémád, csak élsz és elvagy, de semmi nem tud felpörgetni, mikor a világot üresnek látod és legszivesebben fognál egy pengét és felvágnád az ereidet. A karácsony és a szilveszter egy örökkévalóságnak tűnt. Életem legrosszabb időszaka volt ez.
Újév napján eldöntöttem, hogy változtatok a hozzáállásomon. Hogy pozitív akarok újra lenni és hogy fel akarom dolgozni a csalódások sorozatát. Sikerült. Helyreállt a rend a szívemben, a lelkemben. Bár most mégis azt érzem, hogy hiányozni akarok. HIányozni akarok a családomnak a barátaimnak, hogy ne tudják mi van velem, csak lelépni és egy ideig nem visszajönni.
Tudom, hogy ez nem normális, és hogy hálásnak kéne lennem azért, amim van, de most azt érzem, hogy erre van szükségem!
A kérdésem pedig:
-Másnak is fordult már meg ilyesmi a fejében?
-Valaki kipróbálta már? Változott bármi mikor hazaért?
-Van aki hasonló cipőben járt és mindezt kipróbálná?
Köszönöm előre is a válaszokat!
19/L
Kedves Kérdező, nem vagy egyedül, szerintem mindenkinek van/vannak ilyen időszaka/i.
Komolyan el akarsz menni egy időre? Mire van lehetőséged? Tanulóként cserediák, vagy külföldi munka 1-2 évre? Vagy csak játszol a gondolattal?
Nekem is volt olyan 17 éves koromban, hogy eltűnni, megszűnni egy időre, ez lenne a legjobb. Én is megcsömörlök néha a saját környezetemtől, a mindennapoktól, holott látszólag nincs okom erre. Nekem is volt olyan vágyam akkoriban, hogy hiányérzetet keltsek másban.
Megvallom a mai napig előfordul, hogy ilyen "állapotba" kerülök, pedig majdnem kétszer annyi idős vagyok mint Te. Azt vettem észre, hogy ez akkor jelentkezik nálam, amikor kilátástalannak érzem az életem, főként a céljaim elérésében. Ilyenkor igyekszem egy kicsit kitörni a hétköznapokból és olyan programot találni ami kirángat ebből a nem túl kellemes érzésből. Kisebb "hullámoknál" könyveket bújtam, amiben kerestem (az általad is feszegetett) kérdésekre a választ. Arra jutottam, hogy ha eltűnnék, azzal nem változna semmi, mert az érzések amik feszegetnek, velem tartanának. Így aztán belül próbáltam "utazni", tanfolyamok, könyvek, új emberek társaságának keresésével. Ez utóbbi kihívás olyan embernek, aki alapvetően befelé forduló alkat, de a gyakorlás nagyszerű dolog. És ahogy nagyon kedves ismerősöm szokta mondani: Kaland az élet!
Viszont a családunkban volt olyan aki kipróbálta az "eltűnök egy időre" megoldást, de ettől csak bonyolódott az élete, szóval ez a választás neki rossz döntés volt.
válasza:Hosszútávú depresszió miatt az agyban megváltozhat bizonyos hormonok termelődésének szintje (van, aminek teljesen leáll!). Attól, hogy eldöntöd, mostantól minden jobb lesz, pozitívan állsz a dolgokhoz, attól sajnos nem fognak elkezdeni termelődni. Ideig-óráig érezheted magad jobban, de a végleges megoldás, ha elmész egy pszichiáterhez és beszélgetsz vele néhányszor. Ha ő is úgy látja, akkor ad néhány doboz pirulát és 2-3 hónap alatt rendbejöhetsz. Komolyan. Tapasztalatból mondom. Kell hozzá a pozitív hozzáállásod és próbáld meg élvezni az életet.
Kényeztesd magad, ha mással nem, akkor jó meleg fürdőkkel, feküdj el zenét hallgatva és érezd át, hogy most márpedig boldog vagy, pihensz és jól érzed magad. Ajánlhatom még a sportolást is, ebből jobb, ha olyan formát találsz, ami társasági.
Az eltűnést annyira nem ajánlom, mert persze fel fog tűnni és hiányozni is fogsz, de lehet, hogy csalódsz, amikor hazamész, az idő nem áll meg és mindenki éli a saját kis életét. Még rosszabbul fogod magad érezni, mint azelőtt. Az eltűnés helyett egy kis levegőváltozást még persze ajánlhatok, menj el valami olyan közösségbe, ahol új emberekkel találkozhatsz. Lehet akármilyen eszelős hülyeség: egy túra, egy futókör, egy társasjátékkör, akármi. Jah és ne legyél görcsös, 1-1 beszélgetésre, vagy bulira mindig meg lehet valakit találni, ami a magány érzésén sokat javít. Ha nagyon hülyén éreznéd magad, akkor verd ki a fejedből a rossz érzést és gyorsan keress bármilyen társaságot.
Az érzés egyébként teljesen normális, fontos szeretnél lenni valakinek. Akárkinek.
Ha annyira úgy érzed, hogy menned kell, akkor menj, szellőztesd ki a fejed. Az még mindig sokkal jobb, mintha felvágnád az ereid. Csinálhatod a dolgot hasznosan is, ha 19 vagy és nincs munkád, akkor keress nyárra munkát egy hajón. Kemény munka, de jót fog tenni, leköt, új embereket ismersz meg, viszonylag normális pénzt keresel és lesz időd távol mindentől átértékelni a dolgaidat. Már az is jótékony hatással lesz a közérzetedre, ha belevágsz a megtervezésébe. És most még munkát is találsz. Valljuk be, az érvágásnál kb minden jobb.
válasza:Nekem is volt ilyenem, meg is tettem, hogy eltűntem. Pontosabban egyszerűen nem kerestem senkit, akkor egyedül éltem egy albérletben.
A szüleim egy egész hónapig fel se hívtak... nem segített a dolgon :(
Köszönöm szépen mindenkinek!
Nagyon kedvesek vagytok, hogy egy vadidegennek ilyen bensőséges és saját történeteket írtok le. Én azt sajnálom leginkább, hogy ilyen emberekkel nem vagyok körülvéve és hogy mennyire felszínesek a mostani kapcsolataim.
Töprengek, szinte állandóan, hogy hogy tudnék változtatni ezen, és hogy ezt a megfelelési kényszeremet is leküzdjem valahogy, de nem igazán jön össze.
Viszont azt megtanultam, talán mindenkinél jobban, hogy az élet rövid és nem szabad búslakodni és nem szabad elhagyni magunkat, mert csak magunkra számíthatunk az életben.
Köszönöm nektek mégegyszer! :)
Mindenkit pozitívan értékeltem!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!