18 évesen az ilyen felfogás beteges?

Szóval 18 éves végzős gimnazista vagyok.Viszont egy a környezetem által problémának nevezett dologgal állok szemben.Sajnos (?!) nem nagyon érdekel semmi,persze csak idézőjelesen (családalapítás,karrier,tanulmány,vagy akár szerelmi élet)Érettségi előtt állok és nem nagyon izgat az egyetem vagy szakma kérdése sem.Természetesen nem a család nyakán akarok lógni nem erről van szó tisztában vagyok vele hogy magamnak kell(ene) hogy tanuljak stb.Ez flegmaság lenne?Nem gazdag családból származom ,sőt inkább szegénynek mondanám magunkat,megvan az élelmiszer,rezsi,ruha,stb csak nem nagyon tudunk ugrándozni bár ez a mai világban nem is olyan szokatlan.Még nagyobb probléma hogy tisztelem a családom,ők tartanak, neveltek, ezzel tisztában is vagyok de mégsem adok a szavukra.Az egyik fülemen be a másikon ki.Ez hatalmas probléma tudom de nem tudom miért csinálom.Racionálisan nézve sem értem meg őket néha egyes helyzetekben,szerintem túl sokat aggódnak.Sajna ez már a bátyámmal való viszonyra is árnyékot vett egyre rosszabb a kapcsolatunk.Szorgalmam is változó ami érdekel arra tanulok ami nem arra kevésbé.A barátnő téma sem fogott meg annyira eddig.Nem tartom magam zűllötnek sem sajna dohányzom,de inni egyáltalán nem iszom.Nem szoktam 'visszabeszélni' de ha valami szerintem nem helyén való annak érdekében felemelem a hangom.Most felelőtlen és éretlen vagyok,vagy netán valami mentális bajom lenne a felfogásom miatt?Úgy tudnám leírni az eddigi életem hogy elvagyok mint a befőtt aztán majd csak lesz valami.