Egy kudarc az életem, jobb lenne ha megölném magamat?

Sokszor gondolkoztam,és próbálkoztam a dologgal,de gyáva vagyok kicsit,csak azt nem értem miért.

Amikor megszülettem,anyám már akkor is alkoholista volt,majd fogta magát,és 4 évesen elhagyott a p****ba. ott voltam faterral,meg nagyszülőkkel,elkezdtem nevelkedni anya,és apa nélkül,mert fater kb mindig dolgozott. Úgy voltam nevelve mint egy kényes úri k***a. Aztán anyám megjött 8 éves koromba,elkezdett látogatni,leszokott a piáról. 11 évesen elmentem hozzá lakni,amire a nagyszüleim hatalmas gyűlölettel válaszoltak felém,hogy hálátlan vagyok,meg hasonlók,miattam adták fel az életüket stb stb. 2 évig vele laktam,aztán kidobálta a cuccaimat,azt mondta,lakjak ott ahol akarok(vissza szokott...). Vissza kerültem apámhoz,de ő a nagyszüleimnél lakott. 1 évig az orrom alá volt dörgölve,hogy ekkora meg akkor suttyó vagyok,meg hogy hálátlan kis p***a(ezekkel a szavakkal) Az utóbbi időben egyre durvább a dolog. Jelen pillanatban,azt pedzegetik teljes nyugodtsággal,hogy melyik úton fogok k****lkodni,meg hasonlók(hozzá tenném,nem tömeg tinédzser vagyok,nem járok buliba sem,barátom is 2 évig volt,és most van egy majdnem fél éves kapcsolatom,nem sminkelek,stb stb),és édesapám,ezt minden szó nélkül végig hallgatja. A suliban a jegyem nem úgy alakulnak ahogy szeretném,itthon nem igazán tudok a stressz miatt tanulni. (3-4-es tanuló vagyok sajnos). Kijelentették hogy annyira sz** tanuló vagyok,hogy nem érdeklik hogyan fogok boldogulni az életben,ők egy fityinget nem adnak többet.(jelen pillanatban a kajára is kuporgatom a pénzemet). 3 éve kaptam telefont(jelen pillanatban már telefonálásra is alig tudom használni, celluxszal van összeragasztva,amit a barátnőm csinált,mert még azt se kapok). 16 évesen,a 65 éves mamám mellett alszok. Saját légkör 0. Úgy vagyok kezelve mint egy 8 éves,este 6-kor itthon kell lennem hétvégén. Minden napos üvöltözés. Hálásak kell lenne hogy felneveltek,de nem tudok,mert szenvedek miattuk,és ráadásul nem is kértem. Nem bírom. Úgy érzem hogy egy kudarc az életem. Tovább akartam tanulni is,de így nem fogok tudni,semmit nem tudok kezdeni a életemmel,egyszerűen meg akarok csak halni,hogy mindennek vége legyen már.

16/L