Egy kudarc az életem, jobb lenne ha megölném magamat?
Sokszor gondolkoztam,és próbálkoztam a dologgal,de gyáva vagyok kicsit,csak azt nem értem miért.
Amikor megszülettem,anyám már akkor is alkoholista volt,majd fogta magát,és 4 évesen elhagyott a p****ba. ott voltam faterral,meg nagyszülőkkel,elkezdtem nevelkedni anya,és apa nélkül,mert fater kb mindig dolgozott. Úgy voltam nevelve mint egy kényes úri k***a. Aztán anyám megjött 8 éves koromba,elkezdett látogatni,leszokott a piáról. 11 évesen elmentem hozzá lakni,amire a nagyszüleim hatalmas gyűlölettel válaszoltak felém,hogy hálátlan vagyok,meg hasonlók,miattam adták fel az életüket stb stb. 2 évig vele laktam,aztán kidobálta a cuccaimat,azt mondta,lakjak ott ahol akarok(vissza szokott...). Vissza kerültem apámhoz,de ő a nagyszüleimnél lakott. 1 évig az orrom alá volt dörgölve,hogy ekkora meg akkor suttyó vagyok,meg hogy hálátlan kis p***a(ezekkel a szavakkal) Az utóbbi időben egyre durvább a dolog. Jelen pillanatban,azt pedzegetik teljes nyugodtsággal,hogy melyik úton fogok k****lkodni,meg hasonlók(hozzá tenném,nem tömeg tinédzser vagyok,nem járok buliba sem,barátom is 2 évig volt,és most van egy majdnem fél éves kapcsolatom,nem sminkelek,stb stb),és édesapám,ezt minden szó nélkül végig hallgatja. A suliban a jegyem nem úgy alakulnak ahogy szeretném,itthon nem igazán tudok a stressz miatt tanulni. (3-4-es tanuló vagyok sajnos). Kijelentették hogy annyira sz** tanuló vagyok,hogy nem érdeklik hogyan fogok boldogulni az életben,ők egy fityinget nem adnak többet.(jelen pillanatban a kajára is kuporgatom a pénzemet). 3 éve kaptam telefont(jelen pillanatban már telefonálásra is alig tudom használni, celluxszal van összeragasztva,amit a barátnőm csinált,mert még azt se kapok). 16 évesen,a 65 éves mamám mellett alszok. Saját légkör 0. Úgy vagyok kezelve mint egy 8 éves,este 6-kor itthon kell lennem hétvégén. Minden napos üvöltözés. Hálásak kell lenne hogy felneveltek,de nem tudok,mert szenvedek miattuk,és ráadásul nem is kértem. Nem bírom. Úgy érzem hogy egy kudarc az életem. Tovább akartam tanulni is,de így nem fogok tudni,semmit nem tudok kezdeni a életemmel,egyszerűen meg akarok csak halni,hogy mindennek vége legyen már.
16/L
válasza: válasza:
válasza: válasza:Lökött! Előtted még az élet, a legelején vagy mindennek. Pár év múlva ezek már csak emlékek lesznek és akkor jön csak a valódi élés. Nem hiába mondják ilyenkor, hogy "értelmetlen" ezeken agyalni. Mindig újra lehet kezdeni, csak tenni kell érte. Jelen esetben úgy tudod leginkább javítani a jövődet, hogy tanulsz minél többet és jövődet tervezgeted. Ha otthon szar, akkor járj képzőkörökbe, szakkörökbe, akármikbe. Próbálj a pasidhoz költözni, ha pedig hozzá nem lehet, előbb utóbb lesz valaki, akihez lehet. De a legfontosabb a szakma megszerzése és a tanulás. Gondolj arra, hogy 25 évesen elmész majd valami céghez dolgozni mint logisztikus, könyvelő, akármi. Addigra lesz saját kereseted, albérleted, társaságod, kapcsolatod, szabadidőd (jobb esetben). Élni fogod a mindennapjaidat átlagos emberként és nem leszel naponta traktálva a mostani környezeteddel, helyette kipróbálod pl a lovaglást vagy gyerektáboroztatást. De lehet, hogy kimész külföldre (csak ne mosogatni meg takarítani) és valami ottani cégnél építgeted fokozatosan karriered, minden nap kollegákkal -később majd barátokkal- leszel körbevéve, akik közt biztos találsz olyanokat, akikkel nagyon jól kijöttök és pl lekocsikáztok a tengerpartra sirályokat etetni vagy végigbattyogni a homokon egy pár üveg sörrel.
Mindenkinek vannak nehéz korszakai, néhány embernek több, néhánynak nehezebb. De feladni baromság, rengeteg jótól vonja meg magát az ember. Pláne így a legelején...
Ha nagyon padlón érzed magad, akkor talán vannak civil szervezetek, akik felkarolhatnak, meghallgatnak, lehetőséget biztosítanak a pályaorientációhoz (pl zenetanulás).
Csak kerüld a hasonló helyzetben lévő és lecsúszás útját járó céltalan embereket, akikből nem lehet sokat kinézni. Abból kiindulva, hogy így írtál (és jó a helyesírásod :) ) , nem vagy elégedett a helyzeteddel feltételezhető, hogy nem a reménytelenek közé tartozol. Ne valami kretén zenekar gitárosával, környék legjobb piásával ismerkedj. Tanulj, tervezz előre, segítsd saját helyzeted, vállalj plusz munkát (ne a tanulás kárára).
Ez most így szar, de később biztos más lesz. Nem fogsz örökké nagymuter mellett aludni, nem leszel rájuk szorulva.
válasza: válasza:Az sosem jó megoldás a könnyebbik út, h feladod, már így is elé erős lettél hála nekik, s ne könnyítsd meg nekik sem ezzel a döntéssel.. Próbáld nem felvenni, amit mondanak. Egyszer minden rossznak vége lesz. Gondold azt s tegyél is érte, h el tudj menni onnan. Esetleg kérj segítséget, s beszélj erről valakivel, akiben megbízol.
Koliba nem tudnál menni?
Sose add fel!
válasza:Semmiképp se add fel,csináld amit szeretsz.Valaki barátod/barátnőd nincs véletlenül,akihez egy kis időre oda tudnál menni?közben kereshetsz diákmunkát,az is hoz egy is pénzt,ha ezt a lépést megteszed,akkor már elindult a kerék.
Te leszel az egyik legjobb szülő!
válasza:Értem a rossz helyzeted de 16 évesen volt 2 évig barátod .. hát korán kezdted a dolgot .. akkor rég nem vagy már szűz se ..
így én is lehordanálak mindennek, szar a helyzet értem hogy segít ilyenkor egy pasi de azért tartásod lehetett volna
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!