Nyelvet tanulok, de mikor hazamegyek, nem is érdekel az egész?

ペン <- ez full katakana. A ヘ az katakana és hiragana is.

A katakana közt van egy pár problematikus. Pl. タ　és 夕 (kanji: yuu, este) vagy エ és 工 (kanji: kou - kézművesség, mérnökség).

Bár lehet kiemelés szavon belül, de alapvetően legalább egy teljes tagot emel ki. (Szóval annak a résznek magában is van értelme, mint a daisukiben dai = nagy, suki = szeret, csak a da-t nem emelnék ki). Persze LEHET hogy találkozol ilyennel, pl.: tanár javítja ki neked és:

megüttöt -> megüTöTT

なぐた　-> なぐッタ

Tehát ilyet simán el tudok képzelni, de ez nem egy elterjedt használati mód.

Olyat el tudok képzelni, hogy kanjit nem ismerő gyerek マイクラは-t ír (kanjikat ha nem ismered általában hiragana-val helyettesíted), vagy pl. képzőket hiragana-ban raksz egy amúgy átvett szóhoz (インストールする - instalál), de olyat hogy értelem szerinti egy tagban keveredne a két szótagírás, olyat nem: pl. ごミ vagy ハな - ilyen szerintem nem lehetséges.

Persze neveknél teljesen más a helyzet, ott a kitaláló szabadsága érvényes. ドラえもん (Dora - kóbor, alapvetően katakana-val írt, emon - fiú név végződés) vagy トイザらス a TOYSRUS japán neve. Utóbbinak is biztos meg van az oka, hogy miért így találta ki az elnevezője. De rendes személyneveknél nem jellemző.

Azt hiszem kicsit előre szaladtam az előbbi válaszaimmal.

Minden szónak meg van, hogy melyikkel írják, nagyon ritka hogy egy szónak több írása is helyes, de alapvetően egy szót mindig ugyanazokkal a jelekkel írjuk. Van persze kivétel, mint a マイクラ波, de itt is azért írhatod máshogy őket, mert maikuro és ha magukban is értelmesek.

Alapvetően a hiragana írása: 平仮名, a katakana írása pedig: 片仮名. De egyértelmű okokból elterjedt, hogy hiragana-t hiraganaval, katakana-t katakanaval írjuk: ひらがな és カタカナ. Esetleg előfordulhat, hogy かたかな-t írsz (pl. gyerekkönyv és így is egyszerűsítik dolgodat), de olyan hogy nem tudom カたカな, na ilyen nem lesz.

Az alapvető rendező elv: mindent kanjival írsz, amit nem lehet azt pedig hiragana-val.

Alapvetően kanjikkal írjuk a szavakat, ám van a már említett okurigana vagy kísérő hiragana, amikor egy szót, amit kanjival írunk még egy-pár hiragana-val kiegészítünk.

Elsősorban a ragozott részek (igéknél az utolsó xu, mellékneveknél az utolsó i) vannak okurigana-ban. Alapvetően meg kell tanulni azt is egy kanjihoz, hogy mit írunk okurigana-ban, bár azért elég egyértelmű szabályszerűségek vannak (de vannak kivételek is).

Nem tudom, hogy mond-e már neked valamit ez, de xu-s igéknél alapvetően az utolsó u van csak okurigana-ban, míg ru-s igéknél az utolsó xeru vagy xiru (hisz a xe/xi tagból imserheted fel, hogy ru-s ige).

Van, hogy viszont két ige alak megkülönbözetése miatt vagy egyébb (nyelvtörténeti) okokból többet is ki kell írni.

Mellékneveknél általában csak az utolsó i ilyen bár persze vannak kivételek (főként a shii).

Ezek azért nincsenek kanjival írva, mert ezek ragozódnak.

行く (iku - menni):

行きます (iKImasu - menni udvarias alakban)

行った (itta - múlt)

早い (hayai korai)

早かった (hayakatta korai volt)

Továbbá vannak dolgok, amiknek nincs kanjija (vagyis a modern nyelvben nem használják):

partikulák - ezeket mindig hiragana-val írod

Illetve vannak, amiknek még most is van kanjija, de nem szeretik használni:

ilyen néhény szó, mint pl. ganbaru vagy dekiru

a suffixok nagy része (chan, san, kun)

és szavak, amelyek nyelvtani szerepet töltenek be, de ezt majd megérted ahogy tanulod tovább a nyelvet

hangulatfestő, hangutánzó és indulatszavak (ezek közt vannak sokan olyanok, amiket katakana-val és hiragana-val is lehet írni)

(Amúgy ezeknek egy részét a digitalizáltság miatt megint kanjival írják, mint pl. ganbaru)

Katakana-val, néhány már felsorolt kivételen kívűl, igazából csak az "új(abb)" jövevény szavakat írják (ezek túlnyomó többségben angol eredetűek).

Ezen kívűl még neveket is írnak katakana-val. Ott is előfordul, hogy van aki 桜, van aki さくら, van aki サクラ,van aki 櫻 és van aki 三倉. De ha a szakurákról akarsz beszélni, akkor 桜. (Ha régies, akkor 櫻, ha könnyíteni akarsz, mert kisgyerekeknek írsz: さくら, ha ki akarod emelni akkor サクラ, DE alapvetően 桜 a helyes, rendszerű)

Szívesen.

こ - ko (hiragana)

れ - re (hiragana)

Együtt az "ez"-t jelentik.

Talán az zavart meg, hogy re-ben digitalizálva nem látszódik a hurok annyira: [link] (A vízszintesből a függőleges másik oldalára vivő első hurok)

VAnnak írásstílusok, ahol ez a húrok jobban kilóg.

こ-ban talál az zavart meg, hogy a te táblázatodon össezvan kötve jobb felső és alsó sarok, ez egy elsősorban folyóírásos alak. Ilyen pl. い (alulról felfelé) és り is.