Hogyan ösztönözzem magam?

Sajnos jó ideje munkanélküli vagyok, beteg, rendesen meglátszik a külsőmön így ha be is hívnak állásinterjúra, biztos bukó vagyok.

De most nem ezen van a lényeg :)

Bár sosem így képzeltem el, most háztartásbeli vagyok. Értelemszerű hogy a házimunkát én látom el, én intézem a hivatalos dolgokat, én járok vásárolni, de azt hiszem kezdek belepistulni.

A barátok elhidegültek tőlem, egyedül vagyok a nap jó részében, a párom hazaér majd leül a gép elé.

Ebből áll az egész hetem, hétvége szintén.

Már alig bírok kimenni egyedül az utcára, szorongok.

Eddig még úgy-ahogy toltam előre a szekeret, de pár hete egyre nagyobb a rumli itthon.

Ne értsetek félre, ugyanúgy tisztaságmániás vagyok mint előtte, de már nem bírom rávenni magam hogy takarítsak.

A mosatlan kétnaponta felgyűlik, a párom csak tesz rá egyre többet, pedig csak annyit várnék tőle hogy legalább egy tányért elmosson maga után. De nem. Addig veszi elő a szekrényből a dolgokat, míg el nem fogy az összes.

Ha éppen nem vagyok kéznél akkor elmos egy darab dolgot ami épp kell neki, és részéről letudva.

Állandóan kispricceli a vizet a fürdőben, a mosogatónál, otthagyja a tócsát, majd a vizet széthordva tiszta mocsok állandóan a padlólap még a folyosón is.

A szennyes ruháit széthagyja.

Össze-vissza tele van minden hivatalos papírokkal, levelekkel, ott rakja le ahol elolvasta.

Vásárlásután ha megkérem hogy segítsen kipakolni, mindent kivág az asztalra és részéről letudva.

Mégis meddig kell ezt nekem eltűrnöm? Tudom hogy nem direkt csinálja, az egész családja ilyen disznó, de én már nem bírom cérnával.

Annyi problémám van hogy amúgy is belezakkanok, és akkor még ez is. Nem tudom úgy leosztani a takarítást hogy egyik nap ezt, másik nap azt csinálom mert mellette minden nap nagytakaríthatok.

Kérdésem csak annyi lenne, hogyan ösztönözhetném magam? Kezdek feladni mindent, nekem nem életcél hogy életem végéig takarítónő legyek. Dolgozni szeretnék, önálló lenni, társadalmi életet élni. :(