Antiszociális vagy túl intelligens a környezetéhez képest?
Nem nagyon tudok az emberekkel beszélgetni. Én sztem vmi negativ kisugárzásom van, az emberek nem mernek közeledni. Én sem. Ugy veszem észre unszimpatikus vagyok szinte mindenki felé. Nincsenek barátaim se. +lelki sérültség
Meg kellene találnom a hozzám hasonlóakat?
Túl intelligens biztosan nem vagy, ez a pár mondatod tele van stilisztikai és nyelvtani hibákkal.
Nem hozzád hasonlókat kell találnod, mert csak még lejjebb vinnének. Magadon kell változtatnod, az egész hozzáállásodon, ami nem egy rövid folyamat[nekem másfél év volt], de ez az egyetlen megoldás.
Akkor a kerdesre valaszolva ha a ketto kozul kene valasztanom inkabb: antiszocialis.
Egyebkent par mondatbol is leszurheto az ember intelligenciaja... Vagy alapbol a kerdes logikajabol? Miert gondolod hogy csak ez a ket opcio - vegletek mellekesen- lehetseges hogy vagy antiszoc vagy vagy jujdehyperintelligens a vilagnak.
www.mensa.hu
ingyen rendes intelligenciateszt.
Ird meg, posztold ki az eredmenyt akar print screenes kepet is cstolhatsz :)
Es akkor mar az intelligenciadrol is lesz vmi velemenyunk, nah meg neked is.
Magam esetében biztosan tudom, hogy mi a baj. Logikailag nem számítok zseninek, vagyis olyan 140 körül lehet az IQ-m, ami elég jó, de nem tervezek fejben házakat. :)
Esetemben az a probléma, hogy alapvetően tudom, hogy kell kijönni az emberekkel, hogyan viselkedjek, tehát a szociális képességeim megvannak. Sőt, elég könnyen megnevettetem az embereket, vagy tudom, hogy milyen bókot kell mondani, hogy feldobjam a napját. ;) A baj inkább ott van, hogy az érzelmi intelligenciám TÚL magas, és meglehetősen érzékeny és a részletekre odafigyelő vagyok, ezért a következők miatt egyszerűen kiborulok az emberek viselkedésén és tiszta depressziós leszek:
- nagyon erős a beleérző képességem, és hamar észreveszem mások igényeit anélkül, hogy mondana bármit is (pl. gondolkodás nélkül segítek vadidegen embereknek az utcán apróságokban--> mondjuk kinyitom nekik az ajtót, átadom a helyen a villamoson, megdicsérem a ruhájukat, ha nagyon tetszik, szólok, ha maszatos az arcuk...stb. és ezeket habozás nélkül, tehát általában én vagyok az első, aki segít nekik az adott közegben)
- érzékenységem és figyelmességem (és sokat gondolkodásom) miatt nagyon hamar észreveszem azt is, hogy valójában mit gondolnak dolgokról az emberek, csak épp nem azt mondják (a testbeszédük eléggé elárulja őket)...és emiatt nagyon hamar észreveszem, ha valaki hazudik...és ha hazudik, de közben én látom az igazat, attól nagyon ki tudok akadni. Mikor valakinek a tettei nincsenek összhangban azzal, amit mond, vagy amit elvár tőlem. Meg sokszor játszmáznak velem, hogy ez ő egójuk jöjjön ki jól, de én erre nagyon nem vagyok hajlandó, hogy azért nyeljem be a békát, mert nem meri felvállalni az érzéseit.
Én mondjuk 98%-ban őszinte vagyok (nehezen bírom ki, hogy ne legyek), ami kicsit szokatlan is, de számomra ez a kellemes, ha nem futunk hatszáz kört, meg játszmázunk még évekig, mire kiderül, hogy nem virsliért jár minden nap a boltba, hanem vodkáért...vagy akármilyen szituációba hamarabb elkerülhetőek lennének a konfliktusok, ha egyenesebbek lennénk egymással (persze attól még tapintatosak), meg önmagunkkal. Az a legrosszabb, mikor valaki nyilvánvalóan hazudik önmagának, és elvárja, hogy én ehhez hozzájáruljak, hogy "igen, igazad van...te tényleg nem hibáztál, és a tanár egy szemét disznó".
- utálom az olyan nyájösztönt, amikor hülyeségekbe viszik bele egymást az emberek, és még azt is hiszik, hogy ettől ők most menők egymás szemében...vagy amikor kollektíven bántanak másokat, vagy ostoba rendszereket találnak ki
- azt látom, hogy hiába örülök, hogy figyelmes vagyok az emberekkel, mert elborzaszt, hogy egyesek képesek hónapokon át nem válaszolni egymás e-mailjeire, aztán meg olyan kifogásokkal jönnek, hogy nem volt idejük... na ilyenkor azt gondolom, hogy "hát persze...én azt hittem, hogy csak az nem tud válaszolni egy levélre, aki nem akar, vagy nincs rá lehetősége. Ha nincs rá lehetősége az pedig egy esetben történhet meg: ha meghalt (vagy 5 hónapig nem talált egy helyet, ahol internetezni tudna...igencsak valószínűtlen). De mivel nem halt meg és nem került fogolytáborba sem...azért nem írt, mert nem tartotta elég fontosnak...csak nem vallja be. Idióta emberek. Miért jó nekik, hogy bizonytalanságban tartják egymást?
Na, amúgy meg fizikusnak tanulok, mert az legalább majd leköt, hogy ne kelljen a hülye emberekre figyelnem.
Számomra az lett a megoldás, hogy találtam 1 hozzám hasonlót, aki kellőképp értelmes, de ő fiú (ami nekem optimálisabb is, mintha lány lenne), szóval jobban bírja a gyűrődést, és egész jól megértjük egymást. :) Néha mi is összeveszünk, de legalább van annyi IQ-nk, hogy felfogjuk egymás szavait, így a viták is könnyebben lerendezhetőek, mert kevesebb az egymás mellett való elbeszélés.
22/N
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!